Az Élet, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1907-05-20 / 5. szám
AZ ÉLET. 3 6 órától 10 óráig a kocsmák,'1 sörházak és pálinka mérések nyitva vannak. Ez az idő nagyon elég arra, hogy valaki a napi szeszszükségletét is beszerezze. — Tehát a gazda vagy ipartelep tulajdonos is négy óra alatt a másnapra a kellő mennyiséget is bevásárolhatja. Megjegyezzük, hogy a társadalmi érdek ünnep- és vasárnap reggel 6 órától 10 óráig, tehát teljes négy órán át a nyitvatartási csak az állami pénzügyi érdek kényszere alatt tartja helyesnek, — egyébb különben nem. De viszont a pénzügyi érdeknek a társadalom jól felfogott érdekéből ezt a nyitvatartási időt feltétlenül el kell fogadnia, ha azt akarja, hogy ez a kérdés mind a két érdeket egyenlő és helyes mértékben kiszolgálja, ugyanis a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a közlakosság éppen ebben az időpontban gondolkozik a legjózanab- bul és Ieghigadtabban, ezért nagy’a valószínűség, hogy számítóbban fog eljárni az alkohol beszerzése körül. — Ez a számítás az alkohol szenvedélynél azt jelenti; mint az elmebajos embernél az a beösmerés, hogy ő valóban elmebeteg. — Emit a beösmerés után az elmegyógyász azt mondja, na most már csak vigyázat és vigyázat betegemet még gyógyultan visszaadom a társadalomnak. — Amot a számítás szintén örvendetes jelenség, mert ha az erőre kapva a nép lelktiletében munkálkodni fog, akkor a gyakorlat terére kerülnek azok a jellem átalakulások, melyek olyan szórakozásokat fognak kultiválni, melyek valóban a testet és lelket felfrissítik. Az egészséges felfrisülések pedig megfogják teremteni azokat a tényezőket, a melyek az elkoptatott munkerőt újra kitermelik. Másrészt azonban a mérsékelt alkohol fogyasztáson túl jelentkező alkoholra igazán csak elfecsérelt pénz, a reális közgazdaság terén fog elhelyezkedni. Jobb élelmezés, ruha, takarékpénztári betét alakjában stb. Még pedig azon méretekben, mely méretekben az alkohol a mérsékelt fogyasztás medrébe terelődik. Ez által nemcsak adóképesebbé válik az egyén, kit az alkohol túlságos élvezetének karjai közül megmentettünk, hanem ő általa még szintén adóképesebbé válik az áru forgalom is, mely a nemzeti jólétnek a legértékesebb és legkiválóbb forrása. Az állam pénzügyi érdeke pedig bevételeiből ezen helycsere által egy fillért sem veszített, mert ugyanazon összegeket, melyeket látszólag az alkohol fogyasztásnak kevesbedése folytán elveszített, ismételve mondjuk csak látszólag, teljesen visszakapja, csakhogy más adóczi- meken. Hogy ez igy fog megvalósulni — és így kell megvalósulnia — az kétséget nem szenvedhet, mert a múlt évben is alkoholra elköltött 460 millióból az oktalan dorbézolásokra legalább 159 milliót kell számítanunk; már most ha az italmérési korlátozás ebből csak 70 milliót ment meg, a pálinka fogyasztás csökkenés révén pedig vagy 20 milliót: összesen 90 milliót. Ennek a 90 milliónak valahol el kell helyezkednie, máshol pedig nem fog és nem helyezkedhet el csakis a közgazdaság terén. Ott pedig ez az összeg még egyszer annyi lendületet fog előidézni. Bizonyításul elég egy most is szemünk előtt folyó alakulatra utalnunk. Ugyanis : Élénk emlékezetünkben van még, hogy az amerikai pénznek beözönlése előtt a föld ára milyen alacsony volt. 300 koronáért holdanként már nagyon jó búzatermő földet lehetett vásárolni, ma már ennek a 300 koronás földnek az ára 900 korona. Mi idézi elő! az ipar emelkedése ! vagy a túlnépesedés! vagy a belterjes gazdál- dálkodás! Nem! épenséggel nem! Egyedül az a 140— 150 millió korona, mely évente Amerikából bejő, mely egyenesen csak földbirtokban keres és nyer elhelyezkedést. Hogy miért, annak is meg van a maga magyarázata. A kivándorlók 9/io-ed része földmives, tehát csak a föld miveléséhez és nem pedig az iparhoz van érzéke. Végül kijelentjük, hogy ezen fejtegetésünk kerek- ded egészet nem képezne, ha annak legaljára pont gyanánt nem illesztenénk gróf Andrássy Gyula miniszterünknek azon nézetét, hogy „a jót az emberi tö- meg legnagyobb részére rá kell kényszeríteni“. Ezek az érvek képezik a javaslat gerincének erejét, melyek ha bennünket az italkimérés korlátozásának szükségességéről meggyőztek, bizonyára ezen érvek a részletkérdések megoldásánál sem fognak minket cserbe hagyni. A néplélek mélységének rejtelmeit a törvényhatóságok látják és értik meg legjobban, miután azok éltető és felszívó gyökerei oda abban a mélységben közvetlenül ereszkednek le. Sőt e gyökér szálak legtöbbje létet és táplálkozást onnan nyernek. Tehát mi sem természetesebb, mi sem ésszerűbb, mint az, hogy e kérdésben az ünnepnapok megállapítása azokra bizassék. Az ünnep- és vasárnapi korcsmaszünet csonka alkotmányt képezne, ha azt ott, ahol a közbiztonság, közerkölcsiség és a közvagyonosodás megkívánja, pót italmérési szünettel ki nem bővitenénk, az általános részben már előadott és e helyütt a részleteknél most közlött indokokból : Az alkoholellenes szövetség az italkimérési szünetre vonatkozólag az ország különböző helyein meghallgatott gyártulajdonosokat, nagy és kis iparteleppel biró iparosokat, ezek egyhangúlag a mellett nyilatkoztak, hogy az italkimérési szünet vegye kezdetét már szombat délután 4 órakor és tartson hétfő reggel 6 óráig. Ebbéli óhajuk támogatására a többi között azt hozták fel, hogy mindenféle munkás elégületlenségnek főforrása a szeszes italnak túlságos mérvben való fogyasztása, nem pedig a megélhetési viszonyoknak egész vonalon való megdrágulása! mert úgy a múltban az alacsonyabb, mint jelenben a magas munkabérek mellett a munkások 7/io-ed része főleg pedig a nőtlenek
