Az Élet, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1907-01-20 / 1. szám
4 AZ ÉLET. nyilatkozat végett s végrehajtása előtt minden egyes esetben a kanton kormány tanács megerősítését igényli. Ez utóbbi jogosítva van valamely egyén elhelyezését saját hatáskörében is elhatározni oly esetekben, midőn az elhelyezés sürgősnek mutatkozik s a községi hatóságok ezt megtagadják. 7. §. Az elhelyezés költségei az elhelyezett vagyonát terhelik, ha vagyontalan s családja az elhelyezés költségeit nem bírná, akkor a költségek a szegényügy megfelelő szabályai szerint fedeztetnek. Ott, ahol szükségesnek mutatkozik, az állam (azaz a kanton) hozzájárul a költségek viseléséhez. 8. §. Egy hónappal a határidő letelte eiőtt az intézet azon hatóságot, mely a beteget hozzá utasitá, értesíti, s ha a gyógyulás nem teljes, a gyógymód a 2-ik §-ban megjelölt idővel meghosszabitható. 9. §. Az elhelyezés ideje alatt lehet az illető egyén számára gondnokot kirendelni. Ugyanez megtörténhetik már az elhelyezés előtt is, mihelyt az illető akaraterejének hanyatlását mértéktelen ivás folytán hivatalos orvos bizonyítja. 10. §. Jelen törvény végrehajtásával a kormánytanács bizatik meg. Az alkohol pusztítása a leszármazásban. Az alkohol azon barátai számára, kik az alkohol kérdésénél unos-untalan azt szokták hangoztatni, hogy ők mérsékelt ivók ; az alkoholt maguk fölött úrrá lenni nem engedik, ha mások oly gyengék, hogy őket az ivás erkölcsi és anyagi romlásba taszítja, ám viseljék gyengeségök következményeit, ők azért az ivásról le nem mondanak, miután őket egy-két pohár bor kellemes hangulatba ringatja, miután még a mesterségesen előidézett kellemes hangulatokra is az embernek szüksége van, mivel az élet az örömök osztogatásában úgyis nagyon fukar. Ezek számára mi kötöttünk egy olyan bokrétát, melynek minden egyes virágszálát ott szedtük, hol az élet kohója a megtörtént dolgokat gyártja. Magát a bokrétát pedig lapunk hasábjain, mint tartóba helyeztük, hogy annak színe és alakulatai hintsék el olvasóink lelkében a meggyőződésnek azon mag- vát, melynek ércze Madáchnak az Ember tragédiájában azt csengeti, azt bongatja: „Ha vétkezel fiadban bünhödöl, ellenben tanulmányaid évszázadokon át tulajdonod.“ Az egyik virágszál az unoka apai nagyatyja, nevezzük Istvánnak, hisz a név és a hely teljesen közöm- kös, a történt dolgok értékét sem nem emeli, sem pedig le nem szállítja. István korán árvaságra jutott. Mikor járni kezdett és gügyölőleg pettyegteté egy pár szó fogalmában az ő parányi kis felfogását, már akkor nélkülözte azt a figyelmet és azt a szeretetet, melylyel a gondos szülők a gyermeküket elárasztják. A gyermek ifjúvá felnőtt, olyan jó és balsorsban, mint az utszéli csipke rózsa. Miközben vágyai uralták. Ötletszerüleg cselekedett. És ha ezekben korlátokhoz jutott. Első felindulásában zúzni és keresztül törni próbált, — mi ha nem sikerült, akkor a tehetetlenségtől gyötörtetve napokon át teljesen szótlanul, mindent és mindenkit kerülve, macskamódra összehuzódott; a mi pedig arról tett tanúbizonyságot, hogy az idegeiben már az elernyedés belefészkelte magát és az összműködést kezdi bontogatni, hogy ottan egyenetlen kapcsolódásokat hozzon létre. Egy ilyen alkalommal a rendellenes érzete a boros poharat nyomta a kezébe és egy pár pohár bor felhajtása után csakhamar a lerészegedés köde ráborult, melynek nyomása alatt ingott-ringott, bugdácsolt, mint a hullámverés a víztükrén. A véletlen ilyen állapotban a gyámjával összehozta, aki nélkülözte azt a helyes érzéket, hogy gyámolt- jával szemben, hol és mikor alkalmazón engedékenységet, avagy kellő szigort. Azon alkalommal is a durvaságban meghembergetett szavakat használt, melyek legott István lelkében a rossz indulatokat lángra lob- bantotta. Kést rántott és a fenevadak kegyetlenségével gyámját vállon, mellén és hasán addig szúrta szaporán, mig az a szerencsétlen ember a sok sebtől vérezve, össze nem esett. István indulat rohamának lecsittultával tudatára ébredt tettének, melytől megiszonyodva még a mámor is kipárolgott a fejéből. — Űzött vadként, a vétekkel terhelt lelkiismeretéve! más vidékre, ösmeretlen emberek közzé bujdosott. Ott érintették őt is a nagy márcziusi napok eseményei, melyek azután csakhamar a háború zajába sodorták. — Hol azok közzé a fiatal honvédek közzé tartozott, kiknek felfogása még mindég a gyermekkor mezsgyéje körül bolyongott ezért a csatát egyszerűen izgató játéknak tartották, és a Gábor Áron-féle ágyuk mellett az öregebb honvédtársukat esengve kérték Gyuri bácsi! én had süssem el az „öreg apót“! magának adom a zsemlémet. István a „piski hid“-nál fejezte be katona pályáját ottan a szegény fiú úgy rohant az ellen soraiba mint kis gyermek korában ,a himes szárnyú pillangó után. Ezért a meggondolatlan tettéért nagy árt is fizetett. Egyszerre 14 golyó csinált alagutat testében. A sebek okozta fájdalom tűrésében már nem volt katona, hanem újra még pedig rokkant energiájú öregebb gyermek. Többször elakarta dobni magától az
