Az Élet, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1907-02-20 / 2. szám
AZ ÉLET. 5 Finországi dolgok. Irta: Dr. Pándy Kálmán a lipótmezei elmegyógyintézet I-ső főorvosa. Budapesttől Helsingforsig sok mindent láthat az ember, a mi másokat is érdekelhet, — ezekről akarok pár szóval megemlékezni. Berlinnel kezdhetem a dolgot, hol korán reggel érkezve, majdnem 4 óra hosszat kell a Stettin-felé induló gőzösre várni. Hires berlini kávét reggeliztünk, amely tudvalevőleg mindenkiben keserű emlékeket kelt, — közben egy kiránduló társaságot láttunk, gymnasisták vagy kereskedelmi iskolai tanulók, lehettek vagy 20-an tanáraikkal együtt. Nagy csodálkozásomra valamennyien tejet vagy kávét ittak, alig láttam, hogy sört rendelt volna közölük valaki, úgy látszott, hogy az abstinentia már a német birodalom értelmesebb rétegeiben is szemmel láthatólag terjed. Jól esett látni, a mint ez a fiatal sereg józan fővel, vígan felkerekedett, hogy a rengeteg porosz fővárosban tanulmányokhoz jusson. Délfelé Stettinbe értünk, egy órakor indult hajónk „Wellamo“ Helsingfors felé. Kedves utitársakra akadtunk, a finn dalosok gyülekeztek s mire a hajón utolsót csengettek, valamennyi a fedélzeten volt, hogy gyönyörű énekszóval köszöntsék az őket hazafelé vivő tengert. Az egész utón hallgattuk őket, odagyiilt köréjük az egész utazó közönség, alig akadt egy-két rossz ízlésű német, ki a tenger pompás levegője s a szép zene helyett bent az ebédlőben sörözéssel mulatott. — Sok szó esett az utón arról, hogy a finn dalosok ötheti kőrútjuk alatt 20.000 korona adósságot csináltak. Kétségtelenül nagy része volt ebben a magyar' vendégszeretetnek, mely zajos. és költséges szórakozások nélkül nem is véli, hogy másnak, magunknak örömet szerezni lehet. Arról is beszéltek, hogy a fiatal finnek — kiknek legnagyobb része már gimnázista kora óta vőlegény — Budapest s a többi magyar városok minden, — csak férfiaknak való — látnivalóit is bemutatták, a honnét nem csak a látottak emlékét vitték haza, hanem sokan közölük olyan bajokat is, melyektől az illető egész életén át sem tud megszabadulni, sőt családját is szerencsétlenné teszi.— Halottam, hogy odahaza ezek a fiatal emberek mind csöndesen, okosan élnek, az ifjúkori duhajkodás és léhaság ott jóformán teljesen ismeretlen dolog; a fiatalság legnagyobb része abstinens, a megélhetés nehéz, az élete, ifjúsága mindenkinek drágább, hogysem könnyedén elpazarolja. A mi erkölcstelen, Ízléstelen éjszakai életünket ott csak utazók elbeszéléseiből ismerik. A finn családok és a finn leányok nem fognak örülni annak, a mit a dalosok itten láttak és tanultak. Sajnáltam ezeket a fiatal embereket s eszembe jutott, hogy hasonló kirándulásokat, komolyabban, szigorúbban kellene rendezni. Fel kellene a fiatalságot a veszedelmekről világosítani, velők fogadalmat tétetni, hogy józanságukat s tisztaságukat a vendégszeretetnek minden csábításával szemközt is megőrzik s a ki a fogadalmat megszegi, — azt a legrövidebb utón haza kell küldeni. — Nem tartom lehetetlennek azt, hogy ilyen intelligens fiatalok akár egész Magyarországot beutazzák, anélkül, hogy jóizlésüket, okos gondolkodásukat szeszes itallal elmámoritsák s mámoros fővel veszedelmekbe jussanak. Milyen sokat tanult volna egy ilyen józanatársaságtól a magyar ifjúság is, melynek nagy többsége italos mámor s mindenféle ízléstelenségek, gyakran utálatos dolgok nélkül az életet talán szépnek sem képzeli. Menjünk azonban tovább Helsingfors felé. — Rendkívüli szép utunk volt, a hajó alig ingott, csak gyorsan siklott előre a tükörsima vizen. Palika, kis fiam, nem is volt megelégedve, mert ő nem ilyennek képzelte a tengert, hanem hegymagos hullámokat várt, a melyek betemetik a hajót s hányattatást, melytől mindenkit nagy tengeri betegség vesz elő. — Ez azonban nem akart jönni s talán annál inkább elmaradt, mert szeszesital a hajón alig fogyott. Tejet, szénsavas vizet ittunk, alig akadt egy német, a ki pálinkával kezdte az ebédet. — Látva, hogy sajnálkozó szemmel nézem megszólalt, hogy talán nem tartom valami jónak ezt a módszert. — Igenlő válaszomra — persze német szellemességgel —• azt felelte, hogy úgy legjobb lesz, ha még egygyej iszik, — Nagy családdal utazott s nekem is úgy tetszett, mintha a sok lassú, beteges nézésű gyerek — részben legalább a papa italos hajlamai révén lett volna ilyen. Helsingfors előtt a sziklák közül ágyucsövek bukkantak minduntalan elő, melyek azóta már borzalmas vérengzés eszközei lettek — akkor alig látszott köztük itt-ott egy-egy őrszem. Pár perc múlva a kikötőben voltunk, — a finn dalosok újra mind a fedélzetre gyűltek s mély érzéssel dalolni kezdtek magyarul: „Hazádnak rendületlenül...“ Két napi tengeri ut végén újra szárazföldön voltunk s pár óra múltán most már vasúton utaztunk tovább fenyő- és nyírfával sűrűn benőtt dombok s apró tavak között a Palika nagyapjához. Nagy örömmel vártak, fenyőzöldjével s virágokkal volt feldíszítve a bejáró odabent nagy csokor várt mezei virágból. Alig hoztuk rendbe magunkat, kávéhoz hívtak. — Finnországban délelőtt, délután vagy a nap bármely szakában a vendéget kávéval szokták megkínálni, a vendégszeretetnek
