Az Élet, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1907-12-20 / 12. szám
AZ ÉLET 5 munka, nem eredeti mestermű. Wilde nagy pénzzavarban volt és örült ennek a megrendelésnek. El se'képzelhető, hogy ilyen körülmények közt erkölcstelen könyvet írjon azért, hogy tűzre dobják. Súlyos csapás lett volna reá, hogy. ha a szerkesztőség a regényét ilyen okból visszautasítja. Az egész mű gyerekes, mesterkélt, nincs benne élet, megfizetett kereskedelmi áruczikk a polgári piaczon. így foghatta fel Wilde is a Dorian Gray-t, mert később átdolgozta. Eljött az 1892-ik év, Wilde pályájának fénypontja. Február 20-án a St. Janes-szinházban előadták a „Lady Windermere legyőzője“ czimü darabját, amelyik fényes sikert aratott. Régi tárgy, melyet az ő keze. csodásra varázsolt. A dialógok csak úgy csillogtak. A közönség gyönyörködötf, a kritika gáncsoskodott. Wildnek most is meg volt az eredeti ötlete. Előadás után czigarettával a kezében megjelent a színpadon és beszédet mondott, örömét fejézve ki, hogy a közönség jól mulatott. Első nagy sikere után ismét jómódba került és három évig kényelmes, gondatlan életet élt. A küzkör dés ideje elmúlt. Egy csapásra az angol színpad első drámaírójává lett. 1893. április 19-én szinrekerült a „jelentéktelen asszony“, 1895. január 8-án az „Eszményi férj“ és nemsokára a „Bunbury“. A sikerek azután Londonba csalták. Ám a kritika szünetlenül ostromolta. így emelkedett föl Wilde s fölemelkedése után gátat törtek a szenvedélyei. Az élet mértéktelen élvezete, megmérgezte agyvelejét, szétdulta idegeit. Életében ugyan egyetlenegyszer sem volt ittas, de az alkoholt izgató italul mindennap használata, végül már hogy irodalmi dolgokat termelhessen agyának szüksége volt az alkohol korbácsütéseire. Ezért bekövetkezett a csőd. Idegei elfajultak. A normális élvezetek iránt, elvesztette fogékonyságát hómoszekszuálissá vált; férfiakkal szeretkezett, ezért mindenki száműzte. Egy napon három szállóból utasították ki. Éjfél körül ezekkel a szavakkal kopogtatott be Willy öCscséhez.: — „Adj szállást, mert a nyilt utczán halok meg!“ Az erkölcsi összeomlást követte az anyagi, ezt pedig a fizikai. Wilde darabjait félretették, csak „Salo- me“-tól, melyet 1892-ben Sarah Bernhardtnak irt fran- cziául, várhattak még valamit. Ám a .czenzura megtiltotta szinrehozatalát. 1895. május 25-én estefelé férfiakkal való szeretkezés miatt elitélték kétévi kényszermunkára. A csőcselék ujongott és tánczolt, mikor a költőt a readingi fegyházba szállították. Itt született meg a „Deprofundis“ a keserűség kínos óráiban. Leírja ebben a műben azt az utat, a melyen a hyperkulturától és elvont okoskodástól a lélek egyszerűségéhez és tökéletességéhez jutott. Kiszabadulása után Francziaországba ment. Tisztességes társadalmi állásra törekedett, amelyre a fogság kitöltése után méltónak találta magát. Arra kérte barátait, hogy nejeiket is vigyék el a közös vacsorákra, mert a nők jelenléte legalább önmaga előtt rehabilitálja. Munkáról persze szó sem lehetett. Két müve jelent meg a fogházbán töltött életéről és egy pompás, megrázó balladája, amely szintén a readingi fogházról szól. Wilde az alkohol fogyasztása miatt egyre sorvadt. Negyedfél év. múlva aztán összeomlott. Gyakran fenyegetődzött öngyilkossággal, de a pálinka elűzte ezt a gondolatát. A rendőrség egyre figyelte, pénze nem volt, idegenek kegyére szorult, borzasztó fejfájás kínozta, mig végre 1900. november 30-án felesége karjai között megszabadult a szenvedésektől. Három napra rá a bagneux-i temetőben hántolták el. Vele kialudt a modern Anglia egyik legfényesebb szelleme, amely azóta annyi mellőzés után utat tört magának a müveit világ minden részében. Végül nem hagyhatjuk felemlités nélkül, hogy ezek a részletek nemcsak kitanitanak bennünket arról, hogy az alkohol az embert miként alakítja lassanként alkoholistává ; hanem egyúttal figyelmeztet bennünket az átöröklés tanára is, melyet a nagy Madáchunk Az ember tragédiájában — ugyancsak egy pár szóban, de azért mégis mily csudaszépen rögzített meg „Ha vétkezel, fiadban bünhödöl, ellenben tanulmányod évszázadokon át tulajdonod.“ Az alkohol és a család. Az elmúlásnak, tönkremenésnek is megvan a maga bánatos költészete. Kit nem indított volna meg valaha lelke mélyén az a csöndes megadó melankólia, mely a roskadozó kastélyok, lehullott vakolatu udvarházak kövei, téglái közzül a sarjadzó fű,vei. kiáramlik, jelentvén a régi gazda, az egykor volt gondtalan, vidám uraság, ősi nemzetségek végső lehanyatlását. De azonban a kiáradó melankólia nyomán kicsillan a vigasztaló kárpótlás is; épugy, mint tavasszal a hóolvadás alkalmával a rétek délidombos oldalán a kankalin, vagy kökörcsin. A züllött régiek helyébe erőteljes uj emberek jönnek, akik megint zajos vidám és talán valamivel józanabb életkedvet költöztetnek az elhagyott úri családi fészkekben. A való életből kikapott ezen rajz szerint a vagyon pusztulásban van feltámadás ; legfeljebb tartalom, vagy forma tekintetében jobb, jelenleg divatosabb köntöst
