Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-02-01 / 2. szám
BARANGOLÓ 37 egy erősebb férfikéz tudja elvégezni, de Szilárd korongozásban is nagyon jó - mondja Zsuzsa, bármilyen formát el tud készíteni. Ő pedig az aprólékosabb: tisztázó, mintázó, mázkészítő lépéseket végzi szívesebben. A műhelyben három égetőkemence is sorakozik, de ebből egyelőre csak egyet használnak. A másik használatára akkor kerül sor majd, amikor azt magasabb égetési hőfok elérésére átalakíttatják, így az abban égetett tárgyak szinte porcelánminőséget adnak majd eredményül. A harmadikat, a legnagyobbat - amiben a csempéket fogják égetni - pedig majd a ház elektromos hálózatának bővítése után tudják használatba venni, amihez még a szomszédos utcában is fejleszteni kell a hálózatot. Egy újabb szerelmük a japán rakukerámiák készítése, ami teljesen más eljárás, mint a hagyományos népi. Nem lehet pontosan tudni, mi lesz a végső színeredmény, és ez a bizonytalansági tényező az, ami izgalmassá teszi az eljárást és a végeredményt is. A kis tárgyakat nem korongozással készítik, egy agyagtömbből faragják ki, és az agyag is más összetételű, samottot tartalmaz. Redukciós technikával dolgoznak, a kemencéből forrón - 980 fokosán - veszik ki a termékeket, amelyeket ilyenkor olyan közegbe tesznek, amelytől tűzbe lobbannak, és bizonyos idő elteltével földdel fojtják le az égést. A redukció hatására a mázban lévő fémoxidok nagy játékba kezdenek, amelynek minden esetben egyedi mintázat lesz a kimenetele. Szeretnek a faluban élni, úgy érzik, az itteniek is befogadták őket. Akik betérnek hozzájuk, örömmel idézik fel azokat a gyerekkori emlékeiket, amikor még óvodásként jártak esetleg a házukban, boldogan mutatják meg, hogy akkor melyik helyiségnek mi volt a funkciója. Zsuzsa és Szilárd úgy érzik, jó fordulatot vett itt az életük, amely azzal járt, hogy sok mindent elhagytak a városi életmódból, de ezeket egyáltalán nem sajnálják. Az elmúlt két év bebizonyította számukra, hogy jó döntést hoztak: életük kiegyensúlyozott, harmonikus, amelyet a nyugodt és csodás környezet csak erősít és támogat. Mindketten sikeresek, és bíznak abban, hogy - bár Zsuzsa munkáját, a pénzügyi tevékenységét nem készül egyhamar feladni-a kétkezi munkával készült termékekre mindig lesz igény. Németkér rövid története A település első említése 1193- ból való „Ker"-ként, később Kiskeer, Kér, Kérpuszta, 1789-től Német-Keér, majd 1892-től mára mai nevén. A falu a török uralom után teljesen elnéptelenedett, amin az 1785-86-os betelepítések változtattak. Németországból, a Mainz és Aschaffenburg közötti területről érkeztek ekkor sokan. A falut alapító betelepülők családnevei közül többet még ma is megtalálhatunk a faluban, mint az Arnbach, Bachmann, Braun, Büttl, Elmauer, Kungl, Gungl, Kiefer, Rodenbücher, Schlosser, Steigerwald, Wahl. A második világháború után a falu lakosságának összetételét, nemzetiségeinek arányát az újbóli erőszakos ki- és betelepítések átrendezték. A német nemzetiség helyére Felvidékről és Békés megyéből érkeztek családok, amelynek eredményeként az addig tisztán sváb faluban harminc százalékra csökkent a német származásúak aránya. Aki Németkéren átutazik, látja, hogy a falu két településből épült össze, 1954-ben csatolták hozzá Hardot. Ma nem egészen ezernyolcszázan élnek itt, szemben az 1941-es háromezer-egyszáz lakossal.
