Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2018-11-01 / 11. szám

8 Csak a szépre emlékezünk Torma Dóra | Fotó: saját archívum TUDOM, RÉG ELMÚLT Közel 400 lapszámunk jelent meg az elmúlt negyven évben, szól­tunk az erőmű építőihez, üze­meltetőihez, a paksiakhoz, a kör­nyékbeliekhez - nem csoda hát, hogy a feldolgozott témák lega­lább ennyire sokszínűek. Tudó­sítóink ott voltak minden kisebb és nagyobb eseményen, bemu­tattunk számtalan munkatársat, társadalmi ügyet és kezdeménye­zést, teret engedtünk különleges véleményeknek, és foglalkoz­tunk az élet, nos... egyéb fonto­sabb témáival is. Az újság lapjain áramló történelmet néhány ki­emeléssel nehéz visszaadni, ezért az alábbiakban egy tökéletesen szubjektív, de talán a 21. század emberének szemét is megragadó kis gyűjtés következik. Indítás éjfél után A 2. számú turbina idegen­­gőzös indításának eseményei me g'ha táró zott sorrendben 'kö­vetek egymást: lefedik a gép és a generátor között a tengely­kapcsolót; az olajrendszer üzembe vétele; a tengelyforga­tás; a fökondenzáíom-rendszer, maijd a generátor segédrend­szereinek üzembevétele; a ge­nerátor levegővel való feítölté­­se; a tömszelence gőzsugárszi­­vattyú elindítása után a töm­­szelence-zórógőz ráadása a gépre. Az előírt védelmek pró­báját követi a vákuum-készítés folyamata. Mindenki szakszerű­en végzi a dolgát, a magabiz­tosság mellett azonban minde­nütt jelen van, a levegőben vib. rál a várakozás feszültsége. A 'blo'kikvezénylőben sűrűn csöpög­nek a telefonok és rádión 'is jön­nek-mennek az utasítások, je­lentések : „ ...Van gőz a kol­lektorban? Még nincs! Benyis­suk?...’’ „...Ami most éles, az maradjon éles!..." ..... Ve­gyétek ki!...” „...Kinyitjuk a 201-eseket? Már nyitva van! Oké!.. A szakmai kifejezésekbe azért keveredik egy-egy 'prózai mon­dat, amit az üzembe helyezők a kivitelező vállalat képviselő­jének szánnak csipkelődésül: .......Feri, ez nem a te hibád. hogy ilyen jó a vákuum ...” És ehhez hasonlók. Közben leint a gépnél a Villamos 'Energiaipar' Kutató Intézet '(VEI KI) munka­társai elhelyezik műszereiket. Tóth Zsolt osztályvezető elmond­ja, hogy pillanatnyilag magne­tofonszalagra veszik fel o jele­ket, és az intézetben fogják analizálni. Ezt 0 szoroson vett szerződésen felül csinálják a tapasztalataik (bővítésére, amit aztán később tudnak hasznosí­tani az atomerőműnél is, és persze másutt is. A szerződésük értelmében rezgésdiagnoszti'kai rendszert létesítenek a reaktor­nál és a turbinánál egyaránt, Magyarországán először itt Pak­son, az atomerőműben. A telepi. tés már részben megtörtént, a reaktornál már eddig -is végez­tek rendszeres méréseket. A di­agnosztikai helyiségben van el­helyezve a mikroszámítógépes ana' záló 'berendezés, amelyhez üzem közben nagy számú csa­tornán érkeznek majd a jelzé­sek. és a rezgésekből korai idő­pontban lehet következtetni az esetleges meghibásodásokra. A rendszer kialakításában a Köz­ponti Fizikai Kutató Intézet is tevékenyen részt vesz a reaktor­­fizikai mérőtóncok tervezésével, illetve kivitelezésével. A VEIK! osztályvezetője azzal fejezi be, hogy munkájuk során igen szo­ros és gyümölcsöző együttmű­ködést alakítottak ki Pétz Ernő­vel és Túri Lászlóval, a PAV osz­tályvezetőivel. A figyelmünk újna az idegen­­gőzös indítás előkészítésére te­relődik. felmelegítik a főgoz­­vezetéket a foto lázárakig, majd a turbin-aszabályzó szelepekig. Smura János művezető min­denütt ott van o hosszú zseb­lámpájával, mindent ellenőriz. Együtt másznak a csövek kö­zött Szaímási Ferenccel (GYGV), a szerelések egyik irányítójával, hogy személyesen győződjenek meg a kcndenztartály helyszíni szintjelzőjenek működőképessé­géről. De bőven akad itt dolga min­denkinek: a turbinaoperátorok­­nak: Göttli Józsefnek és Kiss Jó­zsefnek; az ügyeletes mérnök­nek, Bajsz Józsefnek; az ügye­letes üzembe helyezőnek, Bér­ezés Bélának vagy Bereczki Zol­tán üzembehelyező csoportveze­tőnek és Nagy József főgépész­­nek is. Jóval elmúlt már éjfél, amikor új arco'k tűnnek fel a iblokkve­­zény 5ben és a turbina körül. Többek között Márton János, az üzembe helyezési főosztály ve­zetője, a szovjet szakemberek. V. Nyikulin, J. Matejcsenko, A. Galócán és Rakovics Mihály, az ERBE üzem’behelyezője tájéko­zódik az előzmények felői. Lassan -itt az ideje a lök átes­nek, ahogy a hozzáértők egymás között mondják. Feszült várako­zással telnek az indítás előtti percek, mindenki a rezgésmérő számkijelzőjére mered. Egyszer­esük a várakozók csoportjai hir­telen megmozdulnak, felélénkül­nek, a számok egyre n öveked­­nek a kijelzőn, a turbina meg­indult. Először 500 f/,p-en, majd 800—1000 f/p-en történik a já­ratás. Furcsa .formájú hosszúkás hallgatókat nyomnak a csap­ágyházakra és hallgatják a za­jokat, mint orvos az ember szív­verését. Valami mines rendben. Izgatottan járkálnak csapágy­ról csapágyra, véleményt cse­rélnek. A gépház ablakain meg­jelennek a felkelő nap első su­garai. szinte észrevétlenül rö­pült e'l az éjszaka. Az emberek arcán elszántság tükröződik: meg kél'l találni a hibát, ki kell javítani, fel kell tenni az i-re a pontot. Már me­legen süt a nap, amikor a kró­nikás azzal a meggyőződéssel hagyja magára a szakember­­gárdát. hogy ez a hiba sem marad sokáig rejtve, és a kö­zös erőfeszítéseket biztosan si­ker koronázza. — ma 1982. június Blokkvezénylő, az erőmű „agya" Fotó: Ódorné Botka Katalin.

Next

/
Oldalképek
Tartalom