Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-08-01 / 8-9. szám
42 ATOMENERGETIKAI MÚZEUM Számtalan kutatás rámutatott arra a tényre, hogy alacsonyabb fokú elkötelezettség jellemzi a ma munkába álló generációt. Az Y generáció és az azt követő, lassan munkába álló Z generáció tagjai inkább nyitottak az újdonságokra, rugalmasabbak, a hagyományok és a tisztelet kevésbé fontos számukra. Ezeket a különbségeket kell a szervezeti kultúrában jól menedzselni, fontos a megfelelő kommunikáció, a folyamatos információáramlás, egymás kölcsönös elismerése és a bizalom. A múzeumban vannak olyan munkatársak, akik között közel fél évszázad a korkülönbség, azonban azonos szenvedélyük, a fotózás miatt hamar megtalálták egymással a közös hangot. Még a különböző látásmódok, eltérő fotózási technikák ellenére is jól megértik és inspirálják egymást. A múzeum, a gyűjtemény nagyságához, a programokhoz és feladatokhoz viszonyítva maroknyi csapat vagyunk. Ezért is jó, hogy hatékonyan tudunk közösen dolgozni, egymás munkájába besegíteni. Úgy látjuk, a múzeumban a munkahelyi életet energizálja, színesebbé teszi a különböző generációk együttes munkája. Nemzedékről nemzedékre Beregnyei Miklós | Fotó: AEM archívum Egy adott ország vagy település történetének hagyományos feldolgozása mellett egy új feldolgozási mód jelent meg, az úgynevezett generációelmélet, amely két amerikai szerző - William Strauss és Neil Howe - nevéhez fűződik. A két szerző az egymást követő generációk történeteként tekint Amerika történetére (Google: generációs elméletek). Paks településtörténetét is érdekes lenne olyan szempontból áttekinteni, hogy melyik generáció milyen eredményekkel gyarapította a település fejlődését. Jelen írásomban a II. világháború végétől próbálok egy vázlatot készíteni, mert koromnál fogva volt szerencsém olyan személyekkel beszélni, akik tevékenyen részt vettek az ország és saját településünk újraépítésében. Ez a nemzedék az úgynevezett veteránok, vagy másképpen az építők generációja, akik 1925-1945 között születtek.
