Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-08-01 / 8-9. szám
NEMZEDÉKEK KÖZÖTT 33- Milyen intézményekkel, szervezetekkel, magánszemélyekkel, önkéntesekkel álltok kapcsolatban? Milyen programjaitok vannak?- Beszéltünk már a generációs problémákról. Arról, hogy a gyerekek nem tudják kezelni a helyzetet, ha egy beteg, idős emberrel találkoznak. Ezért lenne fontos, már egészen pici korban elkezdeni az érzékenyítést. A dunakömlődi óvodával sikerült egyelőre kialakítanunk szorosabb kapcsolatot, akik rendszeresen eljönnek hozzánk. Szerencsére az óvónő is jól tudja kezelni ezt a helyzetet, mert ez is szükséges. Iskolások is többször megfordulnak nálunk, de a tizenévesekben már benne van a gát, így előfordul olyan, hogy látszik a gyerekeken a feszültség, ahogy belépnek, esetleg szó szerint rosszul lesznek. Ez irányba bővíteni szeretnénk a kapcsolatot, a bölcsőde vezetőjével már ötletelünk a lehetőségeken. Azt is hozzá kell tenni, jelenleg a programok szervezésének az is gátja, hogy nincsen hozzá megfelelő helyünk. Az épület korszerűsítése, a tervezett bővítések ezen a problémán is segíteni fognak. Vannak önkéntesek is, akikjelentkeztek, szívesen segítenének bármiben. Volt már, hogy az udvar rendbetételében segítettek, vagy a kapu megjavításában. Sokszor azok maradnak segítőként jelen, akiknek egy hozzátartozójuk élt nálunk. Az egyik legkedveltebb programunk a nótázás, amit szintén önkénteseink tartanak, ilyenkor dalra fakad az „egész" intézmény. Nagyon sok a kerekes székes nálunk, akiket még ki lehet vinni kisebb sétákra, de ehhez kísérőkre van szükség. Többször iskolások segítettek egy fagyizás megszervezésében a lakótelepen, a kerekes székek navigálásában, ami nagy élmény volt a bentlakóknak. Hozzáteszem a gyerekeknek is.- Milyen összetételűek a betegség és ápolás szempontjából az otthonban élők?- Megváltozott mára az a húsz évvel ezelőtti szemlélet, hogy az egyedül maradt, megözvegyült emberek költöztek be az otthonokba. A nálunk élők egyharmada nagyon súlyos szellemi hanyatlásban, a másik egyharmada teljes ellátóképtelenségben szenved, inkább a krónikus belgyógyászati osztály képét mutatjuk most. Nem egyszerű gondozásról van szó, hanem egészségügyi szakellátást is kell nyújtanunk.- Milyen fejlesztés előtt álltok?- Jelenleg nem tudjuk jól különválasztani az itt élőket: szellemileg még épet és a már nem épet, a gondozásra szorulót, és aki még nem szorul rá, ami nem egészséges. Teljesen más gondoskodást igényel a különböző gondozási szükséglettel rendelkező személyek ellátása. A bővítéssel ezek a szakmai szempontok megoldhatóak lesznek. Lesz egy húszszemélyes, speciális fekvőbetegrészleg a nagyon súlyos fekvőbetegek gondozására. Nagy hangsúlyt fektetünk a hospice-szemléletű megközelítésre, gondozásra. A súlyos demenciában szenvedők részére is kialakítunk egy húszfős részleget. Itt sem csak idősekről beszélünk, mert sajnos már sokkal korábban is kerülhet bárki ilyen állapotba. A fejlesztés harmadik irányaként húsz minigarzont építünk, amelyben emelt szintű ellátást valósítunk meg. Ebben gondolunk azokra, akik mondjuk, egy nagy kertes házban maradtak egyedül, még önellátóak, de kényelmi szolgáltatásokat már szívesen igénybe vennének, például a főzésben vagy mosásban, és bekapcsolódhatnak a közösségi programokba. A részlegek között más típusú térítési díjak lesznek. A jelenlegi szárny marad meg az alacsonyabb gondozási szükséglettel rendelkezők részére. Ezt is felújítják, korszerűsítik, a konyhát is beleszámítva, valamint a mosodát is fejlesztik.- Várjátok-e további önkéntesek jelentkezését?- Kilencven lakónál biztosan tudunk olyat találni, akinek a segítségére, kedvére tehet, ha valaki jelentkezik erre a szép feladatra. Vannak olyanok, akik csak az aktívabbakkal képesek kapcsolatot teremteni, de vannak olyanok, akik a mozgásképtelen, de szellemileg ép lakóinkkal is tudnak foglalkozni. Amikor valaki ilyen szándékkal keres meg minket, elbeszélgetünk vele, milyen területen tudna bekapcsolódni az otthon életébe. Megtapasztalják, hogy aki ilyen feladatot végez, az nemcsak ad, hanem rengeteget kap is, amit sokan előre talán nem is gondolnak. Hozzáteszem, hogy az intézmény mindennapi életét segítik és színesíthetik, mi mindig hálás szívvel látjuk őket.- Milyen kis csapattal dolgozol együtt?- Közel 60 fő dolgozik az itt lakók ellátásában. Ők mind egy szép, egyben iszonyatosan nehéz feladatot vállalnak. Nap mint nap, hatalmas testi-lelki megterheléssel, amire biztosan mondhatom, hogy szinte megfizethetetlen..., és én irtó büszke vagyok a kis csapatunkra.
