Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2018-08-01 / 8-9. szám

NEMZEDÉKEK KÖZÖTT

31

„Életfának a hagyományos népnyelvben mindazon örökzöldeket nevezték, amelyek télen nem hullatták le levelüket. Életfának nevezték továbbá a családfát is, amelyen az élet továbböröklődött. A mesei, mondái világ is foglalkozik az életfákkal különböző formákban, és különböző misztikus jelentőséggel felruházva azokat." (Forrás: Wikipédia)

Milyen szép képek és gondolatok az előzőek az életfáról. Az örökzöld fa képe, amely télen sem hullajtja le a levelét. Az jut róla az eszembe, ha valaki úgy tudja megélni a hetven fölötti éveit, hogy azért maradnak energiái, szellemileg és testileg is képes méltó és örömteli életet élni úgy, hogy a családja és a barátai is körülötte vannak. A generációk kapcsolatát a családfa képe mutatja meg szépen.- Mennyire tudnak együtt élni a generációk? Mennyire jellemző az időskor, a megváltozott élethelyzet elfogadása, megértése a fiatalabb generációk által?- Ez igen nehéz és rendkívül öszszetett kérdés. A rendszerváltás előtti idők mély nyomot hagytak maguk után a családi kapcsolatok területén is. A betegek gondozása, a haldoklás kísérése, a hozzátartozó elvesztése már nem családi körben történt ezekben az időkben, a kórházi szobák falai között zajlott minden, gyakran személytelenül. Ezáltal már nem a mindennapok családi életének része volt a születés és halál, mint korábban, és emiatt ismeretlen sokak számára. Az ismeretlenhez pedig félelem és távolságtartás is párosul. Ez a távolságtartás jellemző a fogyatékosok felé is. Rengeteg tanulnivalónk van ezen a területen. Jártam skandináv országokban tanulmányúton, ahol az elfogadást már egészen kisgyerekkortól megtapasztalják, mert együtt vannak ilyen társaikkal is a bölcsődétől kezdve. Egy kerekes székes ember látványa teljesen természetes számukra, nyitott szívvel, és ha kell, segítve tudják kezelni az ilyen helyzeteket. A generációk közötti