Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2018-08-01 / 8-9. szám

28 NEMZEDÉKEK KÖZÖTT Generációk tudása Lehmann Katalin | Fotó: internet A minap kezembe akadt egy fakanál. Néztem, nézegettem. Na, nem azért, mert ismeretlen lett vol­na számomra ez az ősi konyhai eszköz, hanem mert elgondolkodtatott, hogy ez legalább még fából készül, és nem műanyagból. De jó - gondoltam is magamban -, van még, amit természetes anyag­ból készítünk. Tovább nézegettem. Rá kellett jöjjek, mégis létezik „műanyag fakanál", a műanyag keverőkanál. Mit mondjak, el is ment a kedvem aznapra a főzéstől. Vannak eszközök, amik másként festettek, másból készültek nagyanyáink idején, és nem minden esetben jobb, hogy lecseréltük őket tömeggyártott, végül szemétként rendkívül környezetszennyező alternatívákra. Szó sincs arról, hogy a lentiekben majd szemellenzővel a fából ké­szült eszközök mellett teszem le a voksomat, aztán teljes lényemmel a műanyag készítésűeket gyalá­­zom, de a helyzet mindenesetre elgondolkodtató. Egyes forrá­sok azt mondják, hogy minden egyes percben egy teherautónyi műanyag szemét kerül a vizeink­be, tengereinkbe és óceánjaink­ba. A tömegtermelés a gyorsan, sokat és olcsón hármasra eskü­szik, ami kényelmet és túlfogyasz­tást hozott mindennapi életünk­be, amelynek következtében nem kevés szemetet halmozunk fel ma­gunk után. Nagyszüleimnek csak egy-két fakanala volt éveken ke­resztül, nekem már most van vagy öt, és azonfelül több műanyag kanál büszke (?) tulajdonosa is va­gyok. A Paksi Metszet városi múzeum újkortörténészével, Gazdag-Fe­jes Margittal górcső alá vettünk néhány fakészítésű háztartási esz­közt, amelyet akár még ma is hasz­nálhatnánk, de a tömegtermelés ezt már nem teszi lehetővé, meg amúgy sem olyan „trendi"... Vesszőből font kézi poroló/ prakker Eredetileg fűzfavesszőből ké­szítették azt a porolót, amely bizonyára még nagyon sok csa­lád háztartásában megtalálható volt néhány évtizeddel ezelőtt is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom