Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-07-01 / 7. szám
DIÁKSZEM 33 A kicsi ereje Kocsis Márk | Fotó: internet Az egyén a társadalomban egy nagyon apró részt képvisel, mégis mi, kicsik alkotjuk az egészet. Az én kicsi világomat megpróbálom mindig magam formálni. Egyszer kaptam egy könyvet, amiben egy nagyon jó idézet volt Ghanditól, ami anynyira megfogott, hogy sokszor még mindig eszembe jut, és próbálok a szerint élni, amit levontam magamnak belőle: „Fia változást akarsz a világban, a változást magadon kell elkezdeni" - így szólt ez az idézet. Sajnos a fiatalok körében általános világnézetté vált az, hogy „én mindegy mit csinálok, úgysem fog változni semmi" - engedjék meg nekem, hogy elmondjam, ezt egy nagy butaságnak tartom, hiszen ha mindenki csak egy kicsit is tenne hozzá a saját környezete jobblétéért, tisztaságáért vagy bármi apróságért, változna a világ! Csak gondoljunk bele, ha elmegyünk kutyát sétáltatni, hány helyen látunk otthagyott „csomagokat", ha ezt mindenki összeszedné, akkor egy idő után az, akit eddig nem érdekelt, az is kellemetlennek érezné, hogy mindig csak ő hagyja ott. Vagy ugyanilyen jó példa a környezetvédelem is... Tudom, hogy ez egy nagyon megosztó téma, de ha kicsiben mindenki megteszi otthon, hogy szelektíven gyűjt, esetleg komposztálja is, amit lehet (ha van rá módja), talán tisztábbá és jobbá válik a bolygó. Hétköznapi jelenség még a mindent átfogó gyűlölködés. Tudom, hiszen van olyan, hogy én nekem is elegem van, és már nem tudok pozitívan állni némely dolgokhoz és emberekhez. De ez akkor válik bajjá, ha a társadalomban ez a légkör terjeng, és nyomja rá magát mindenkire, mint egy mérges gáz, ami mindenkit megöl vagy megkárosít. Ez is tökéletes példa arra, hogy az én kicsi világomban mennyire tudok változást elérni, hiszen ha mindenkihez van egy kedves szavam vagy egy mosolyom, akkor az elindít egy ún. mosolylavinát, és talán eljut egy olyanhoz is, akinek ez az egy mosoly jelent valami nagyot, mert éppen az összeroppanás szélén áll. Szent meggyőződésem, hogy meg kell próbáljuk jobban értékelni egymást, és ezáltal jobb emhát lehet, hogy nehéz jobbá tenni a világunkat, de próbálkoznunk kell addig, amíg nem látjuk a hatását, és határozott véleményem, hogy előbb vagy utóbb sikerülni fog, és bízom benne, az én gyermekeimnek már egy szebb és barátságosabb világban lesz élhetőbb ez az élet. De hogy visszakanyarodjak az első idézethez, ehhez nekem kell elkezdeni a változást. Bízom benne, hogy ha valaki elolvasta ezt a cikkemet, elgondolkozik egy pár percig azon, hogy egyetért-e velem, és Ő mit tudna máshogy cselekedni. És ha ezt akár egyvalaki is megteszi, nekem már megérte írnom, mert a környezetemben talán sikerült egy parányi elmozdulást elindítanom a betokosodott moráltól. Bizonyos bérré válni, változtatni a társainkat. De azzal is tisztában vagyok, hogy ez nem megy könnyen. Olykor óriási tud lenni a szembeszél, de hogy még egy nagyon jó Churchill-idézetet is beemelhessek: „A papírsárkányok a széllel szemben szállnak a legmagasabbra - nem vele." Teaz is, hogy nem csak én gondolom ezt így, és közösen alakíthatunk valamit. Amit írtam, a legőszintébb gyermeki (bár a személyim szerint már felnőtt vagyok) naivitással írtam, és tényleg pozitív és bizakodó vagyok e téren!
