Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-07-01 / 7. szám
AZ ÉLET KICSIBEN 31 mai szervezte meg a gyermeknapi Lego-napját, ahol a KockaPark játszóház programjai folyamatosan, a délelőtti óráktól kezdődően kora estig tartottak. A gyermekek tapasztalt animátorok irányításával alkothattak, de megtekinthették profi építők alkotásait is. A Forma 1-es autóktól kezdve a Tádzs Mahal miniatűr másán át izgő-mozgó szerkezetekkel is találkozhatott a kíváncsi érdeklődő. A szervezők a legkisebbekre is gondoltak, számukra Duplo építőjátékkal, a kicsiknek szánt, hasonló legóelven működő játékkal készültek. A játszóházban vásárolni is lehetett. A vasárnap délutáni látogatásom során volt szerencsém beszélgetni a játszóház ügyvezetőjével, Uhrovszky Lászlóval, akitől azt is megtudtam, hogy évek óta rendszeres vendégei gyermeknapi és más családi eseményeknek is, de a fővárosban működő játszóházukban még kreatív táborokat is tartanak gyermekek számára a nyári szünidőben.- Klubot, játszóházat hat éve csinálunk. A legószeretetünk mindegyikünknek a gyermekkorából ered, ami idővel egyre csak fokozódott, mígnem átment hobbiba. Azt lehet mondani, hogy kiskorban játék, nagy korban hobbi - kezdjük a beszélgetést Uhrovszy Lászlóval, majd hozzátette, hogy felnőttként hozhat az ember egy olyan döntést is, hogy megmarad számára egy kedves hobbinak vagy adott esetben komolyabban szeretne a legózással foglalkozni. Tádzs Mahal és versenyautó, a magát kirakó Rubik-kocka Lászlóval folytatott beszélgetésem egy Lego Duplo elemekkel teli szőnyeg mellett zajlik, ahol a már a gyerekek által készített óriás kacsák és különféle daruk, házikók állnak. Akarva-akaratlanul előjönnek azok a gyermekkori emlékeim, amikor testvéremmel naphosszat csak építettünk, majd szétszedtük, és kezdtük az egészet élőről. A mellettünk lévő teremben Sebestyén Csaba által készített, közel fél méter magas Tádzs Mahal mauzóleum magasodik, de számtalan mechanikus alkotást is láthatunk, izgő-mozgó, „önműködő" elemekkel. Átmegyünk Csabához. Ami számomra a legkáprázatosabb, az egy robottechnikán alapuló szerkezet, amely viszonylag gyorsan képes kirakni a Rubik-kockát. A kiállított tárgyak minden-minden eleme pedig miből másból is lehetne, mint csakis legóból. Fantasztikus világ ez a miniatűr világ, az elemekből gyakorlatilag minden elkészíthető, csak fantázia kell hozzá, bár nem kevés. Miközben beszélgetünk, egy kisfiú áll mellénk. Nagy gonddal méregeti a mauzóleumot, majd határozottan megkérdezi: - Mi van a belsejében? Az építmény készítője pedig nem hagyja válasz nélkül. - Részben üres, és ahol kell, tartóelemek vannak. A gyerkőc pedig helyeslőén bólogat. Most már érti, és neki köszönhetően én is. Milyen érdekes, hogy kortól, nemtől függetlenül időnként ugyanazok a kérdések merülnek fel bennünk. A gyermeki kíváncsiság ott volt a fiúcskában és bennem is. Mi van belül? Plogyan képes mozogni? Mi hajtja? Honnan tudja a robot, hogy hogyan rakja ki a Rubik-kockát? Csaba műszaki ember lévén mindezt nagyon jól átlátja. Azt tudták, hogy az alkotás a legjobb stresszoldó? „A Drexel Egyetem kutatói szerint mindegy, hogy valaki igazi Van Gogh vagy csak pálcikaemberkéket képes rajzolni, a műalkotások készítése jelentős mértékben csökkenti a stresszhormonok szintjét a szervezetében. Bár az Art Therapy című szakfolyóiratban megjelent tanulmány szerzői úgy vélik, a korábbi képzőművészeti tapasztalat felerősítheti a tevékenység stressszhormoncsökkentő hatását, a jelek szerint mindenki számára egyformán kedvező. „Egyrészt meglepő, másrészt egyáltalán nem meglepő az eredmény" - mondta a képzőművészeti terápiákkal foglalkozó kutató, Girija Kaimal".2 Forrás: 'www.ugyesgyerek.com 2www.vital.hu
