Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-06-01 / 6. szám
52 RÉGI MOTOROSOK „A »koronát« a blokk elindulása tette föl" Orbán Ottilia | Fotó: Bodajki Ákos Fenyvesi Gábor- Mi volt az oka annak, hogy a Paksi Atomerőműbe jelentkeztél dolgozni?- Az erőmű előtt a Borsodi Hőerőmű Vállalatnál dolgoztam mint elektrikus, és onnan vonultam be sorkatonai szolgálatra. A katonaság ideje alatt mezőgazdasági munkán voltunk a Dunaújváros melletti Kisapostagon. Abban az időben nagy volt itt a forgalom a már épülő erőmű területén. Felvetődött bennem, hogy ha visszamegyek a borsodi erőműbe dolgozni, akkor megnézem, hogy el lehet-e ide jönni munkát vállalni. A borsodi erőműben nagy volt az ellenállás, hogy a PAV-hoz szakembereket engedjenek el (mivel többen is eljöttünk volna), és ez elég hosszú huzavonát eredményezett, illetve utána még a család idejövetele is további nehézségekkel járt.- Hogyan kezdődött a pályafutásod?- A 10. számú szakmunkásképző intézetbe villanyszerelőnek tanultam. A gyakorlati képzési időmet a borsodi erőműben töltöttem. A kiváló eredménnyel elvégzett iskola után a villamos laborba kerültem. Az ott eltöltött idő alatt leérettségiztem, majd 1979-ben elektrikusi képesítést szereztem, és a kisipari mestervizsgát is letettem. Mivel az akkori munkakörömnek köszönhetően jó kapcsolatokat ápoltam a villamos üzemvitellel, az ottani kollégák „átcsábítottak" az üzemvitelre. Persze a váltóműszakból származó magasabb jövedelem se volt elhanyagolható. Innen vittek el sorkatonai szolgálatra. Mire engedélyezték az áthelyezésemet, akkor már üzemelt az 1. blokk. Ez 1983. június 1-jén volt. Az 1. blokk D műszakában kezdtem mint elektrikus. Elvégeztem a belépés utáni kötelező tanfolyamokat. A sikeres vizsgák után, már a 2. blokk üzembe helyezése folyt. Mire 3. blokk indítása volt folyamatban, már szakmailag is a megfelelő szintre jutottam. A hatósági vizsga letétele után vezető elektrikusként folytattam a munkámat. Időközben megszereztem az erőművön kívül villamosenergia-ipari technikusi végzettséget. Sokat köszönhetek Süli Jánosnak, aki akkor a Villamos Üzemviteli Osztály osztályvezetőjeként dolgozott. Az ő biztatására jelentkeztem az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Műszaki Főiskolára, és 1995-ben villamos energetika szakán jó eredménnyel diplomát szereztem. Az iskola elvégzését követően az l-es kiépítésen villamos művezetőként dolgoztam pár évet, majd több mint tíz évig villamos szolgálatvezető voltam több műszakban. Az Üzemviteli Biztonságfelügyeleti Osztályra kerültem, és mát több mint tíz éve vagyok a Biztonsági Igazgatóságon. Először mint biztonsági mérnök, majd főtechnológus munkakörben. Feladataim közé tartozik a villamos rendszerek biztonsági felügyelete, valamint a rendszerek OAH-jelentésekkel kapcsolatos feladatainak ellátása. Emellett aktívan segédkezem a társosztállyal együttműködve a villamos üzemzavarok kivizsgálásában is.- Nagyon jól működő mentori, beilleszkedési program működik az atomerőműben. Annak idején hogyan működött ez? Volt valami hasonló program? Az „ifjú titánokat" segítette valami vagy valaki?- Sajnos nem igazán. Abban az időben, mindenkiben nagy lelkesedés volt az iránt, hogy az atomerőművet együtt építjük. A tudás megszerzésén versenyeztünk, azt tekintettük példaképnek, aki többet tudott nálunk. Mi is szerettük volna ezt a tudást megszerezni, és bújtuk a könyveket, jegyzeteket és a rajzokat, kerestük azokat a lehetőségeket, hogy minél jobban megismerjük a szakmát, sőt rátekintésünk, rálátásunk legyen más szakterületekre is. Akkor ez igazi csapatmunka volt. Mindenki fiatal volt, és lelkes. Néha eszembe jutnak a régi idők, és sokszor szívesen emlékszem vissza az akkor történtekre, melyeket olykor anekdotákként mesélek el a kollégáimnak. Ott lehettem a 2-3-4. blokki indításokon. De mégis az előkészületi (indítás előtti) időszak volt mindig a legizgalmasabb, legérdekesebb. Komoly ellenőrzési munkák folytak, szigorúan mindent többször átnéztünk, hogy biztos minden jó legyen, jól működjenek a rendszerek. Amikor a rendszerek próbáit sikeresen elvégeztük, a „koronát" a blokk elindulása tette föl. Sajnos az erőmű üzemeltetésében a létszámstop miatt kimaradt egy korosztály. így sokáig nem
