Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-06-01 / 6. szám
50 NYUGDÍJASAINK Ne a toronyórát láncostul! Vadai Zsuzsa | Fotó: Juhász Luca Majoros János- Mikor és honnan érkeztél Paksra?- Székesfehérvári vagyok, és 1981-ben jöttem a Paksi Atomerőmű Vállalat Rendészeti Osztályára. Az iskoláimat Veszprémben végeztem, fémipari, illetve vegyipari technikusi oklevéllel rendelkezem. Az élet úgy hozta, hogy 1970-től rendészeti vonalon dolgoztam, ezért örömmel fogadtam el az erőműben a rendészeti és vagyonvédelmi előadói munkakört. Közel 24 évig egy munkahelyen és egy íróasztalnál dolgoztam. Szerettem a munkámat, igaz nem egy hálás feladat a rend és a vagyon védelme, de akikkel összehozott a sors bizonyos esetekben, elmondhatják, hogy a „kapitányi" külső mögött egy engedékeny szív lakozik. Nagy elismerés volt a számomra, amikor 2002-ben megkaptam a Céggyűrű kitüntetést, hiszen a kollégák és a dolgozók szavazatai alapján adják a munkáját jól végző dolgozóknak. Mindig megmaradtam embernek, és büszke vagyok arra, hogy itt dolgozhattam, és 2003-ban 45 éves munkaviszony után vonultam nyugdíjba.- Az erőműben aktív részese voltál a szakszervezeti munkának, mint nyugdíjas is maradtál ezen a területen?- A szakszervezetben régóta tevékenykedem, már megkaptam az 50 éves szolgálatért járó plakettet. Aktív koromban toborozni kellett a munkavállalókat, de a nyugdíjba vonulás után is szakszervezeti tag maradhat az illető. Iparágon belül is példaértékű és kiemelkedő, hogy sikerült egy olyan csapatot összeverbuválni a nyugdíjba vonult aktivistákból, akik továbbra is végzik a feladataikat, segítik a munkát. 2006-ban alakítottuk meg a nyugdíjastagozatot 111 fővel, mára 352-en vagyunk. Hely szerinti csoportok vannak, Pakson 15, vidéken 13, szinte az ország minden részén vannak tagjaink. Legutóbb Vácdukára mentünk egy kedves nyugdíjasunkhoz, hogy személyesen adjuk át az 50 éves jubileumi plakettet. A legrégebbi kiváló aktivistánk 1948 óta szakszervezeti tag, és a 90 éves születésnapján megköszöntöttük. A PADOSZ segélyezési bizottságának vagyok az elnöke, az információs bizottság munkacsoportban a PADOSZ újság társszerkesztője.- Nyugdíjasokkal beszélgetve többen említették a neved, hogy segítettél nekik. Mikor van minderre időd?- Tulajdonképpen én a bajba jutott embereken mindig szerettem segíteni, legfontosabb dolognak tartom a kölcsönös tiszteletet, az összetartást és a szeretetet. Nekem nagyon nagy örömöt jelent,
