Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-06-01 / 6. szám
BARANGOLÓ 37 dás rezisztens (ellenálló) vagy nagyon toleráns (jó tűrőképességű) növények nemesítése. Az ilyen növények termesztésekor minimalizálható a növényvédő szerek alkalmazása, ezáltal jobban biztosított a fogyasztók védelme és az uniós környezetvédelmi előírások teljesítése. Kalocsai minták tervezője, rajzolója, hímzője és pingálója Romsics Lászlóné Szarka Vera néni Kalocsától néhány kilométerre, Homokmégyen él egy pici faluban. Nagymamája, édesanyja is hímzőasszony volt, így megvannak a gyökerei az indíttatásának. Kisgyerekként az édesapja gyakran mérgelődött amiatt, hogy kedvenc újságjának, a Szabad Földnek a szélét gyakran kalocsai mintákkal szépen körberajzolta. Látva a kis Vera tehetségét, édesanyja már hamar be is fogta segítségnek a rajzolásba. Amikor ki kellett mennie dolgozni a földekre, meghagyta neki az elvégzendő feladatokat. Ilyen volt például egy pruszlik másik elejére átmásolni a mintát. Vera néni huncut mosollyal emlékszik vissza erre: Fifikás voltam, rátettem az ablakra az anyagot, és úgy rajzoltam át - mondja szép, ízes beszéddel, hogy élvezet hallgatni. Ezek a korai tapasztalatok mind benne vannak az ujjaiban. A kalocsai minták jellemzője, hogy mindig „futamatjának" kell lennie, a virágoknak végig kell futnia. A színeknek megvannak a szigorú szabályai. A kalocsai színes hímzésben a következő hat főszínt használják két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A hímzésben csak a piros virágnak van citromsárga közepe, de a festésben a rózsaszínnek, mert a pirosba befolyik a sárga. Hímzésnél a leveleknek mindig a háta a sötétzöld, a hasa pedig a világos. A virágok szárai mindig sötétzölddel készülnek. A kalocsai mintáknak van három fajtája. A korai vagy ókalocsai, amit főleg fehérrel vagy bordó-kék-feketével varrtak, ezenkívül van a szomorú és a cifra. A szomorúból hiányzik a rózsaszín, a piros és a citromsárga, az így hímzett ruhák az idősebb hölgyek viselete. A cifrában minden szín előfordul, ez a legvidámabb, a fiatalok viselete. Kiknek készít mintákat Vera néni? Sok tánccsoport keresi meg, rengeteg oltárterítőt és lobogót ír meg, sok ruhát. Dolgozik egy szakkörnek, akik mindig vele rajzoltatják elő a következő munkáikat. A parasztházak falainak pingálása az 1880-as években kezdődött - meséli. Akkoriban legtöbbször koszorúkat rajzoltak színes alapra, de csak egy színnel, ami a plafon alatt kicsivel futott körbe a helyiségekben. A sokszínű festés csak az 1930-as évektől terjedt el, a telipingálás pedig még később. A falakon kívül a bútorokat is festették, általában az asztalos felesége pingálta ki az elkészült darabokat. Vera néni tagja a Duna-Tisza Közi Népművészeti Egyesületnek, ennek kapcsán kezdte el zsűriztetni a hímzéseit, főleg térítőkét, de néhány ruhadarab is volt benne. Egy idő után elérte a népi iparművész címet, amihez 54 térítőt vitt el megmérettetni, és köztük három darab „A" minősítésűnek is kellett lennie, amelyet nem ítélnek meg könnyen. Munkáiban ezután is tartotta magát a régi hagyományokhoz, folytatta a zsűriztetést, és amikor már sok A-s térítője volt, valamint rendelkezett az előírt számú önálló és társas kiállítással is, akkor előterjesztették a Népművészet Mestere címre. Előtte megkapta a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjét, ami nélkül az előterjesztés sem lett volna valószínűleg sikeres. A kitartása és a kalocsai minták szeretete miatt sikerült elnyernie ezt a címet, és ez a szenvedély a mai napig megmaradt számára.
