Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2018-05-01 / 5. szám

RÉGI MOTOROSOK 51- Egy kicsit, ha a magánéleted­be engednél bepillantani. Család, hobbi, szabadidő?- Nejem, Valika óvónő, mentálhi­giénés szakvizsgával a Kishegyi Úti Óvodában dolgozik, és a gyereke­kért teljesen odavan. Vele még a középiskolában ismerkedtünk meg, 36. éve élünk együtt, harmonikus házasságban, ebből a 33. éve Pak­son. Nagyon sokat vállalt a csalá­dunkért, míg én tanultam, végig ő volt az én biztos hátterem, ahogy én is megpróbáltam neki segíteni a tanulmányai, továbbképzései so­rán. Van két gyermekünk, egy 28 éves lányunk, Emese, aki zongo­raművész és színházi zongorakor­repetitor két diplomával, az elsőt a Liszt Ferenc Zeneakadémián, a másodikat Stuttgartban szerezte. Most felkérésre a Pro Artis Alapfo­kú Művészeti Iskolában óraadóként tanítja a gyerekeket zongorázni és a zene szeretetére, amellett hogy a tüneményes, másfél éves kislányát, Annikét neveli. Ő a legidősebb unokánk, imádjuk, és megpróbál­juk a lehető legtöbb időt tölteni velük. Emese szervezésében most indítanak kedden délelőttönként a zeneiskolában babakoncerteket, amire szeretettel várnak kisgyere­keket szüleikkel, és gyermeket váró szülőket. Fiunk, Zoli, májusban lesz 34 éves. Ő programtervező mate­matikus, 7 éve Berlinben él, most egy szoftverbiztonsági cégnél dol­gozik. Egy lengyel hegedűművész lányt vett feleségül, Katrint. Van egy tündéri kisfiúk, Csabi, aki két hét múlva lesz egyéves, és érte is teljesen odavagyunk. Most három félévre Wroclaw-ba költöznek, hogy Katrin be tudja fejezni közgazdasági tanulmányait, amit szülés előtt kez­dett el. Tervezik, hogy utána haza­költöznek Magyarországra, aminek mi nagyon örülünk, így őket is töb­bet láthatjuk majd. Nálunk hobbitevékenységek között első helyre sorolandó az olvasás, tanulás. A nejemmel éppen pszi­chológia, lélekgyógyász és magyar­ságtudományi tanulmányokat foly­tatunk már harmadik éve a Miskolci Bölcsészegyesületnél. Itt - egészen más szemlélettel, mint az egyetemi képzésben - olyan professzorok, tanárok tanítanak, akik erre tették fel az életüket, és ezt szívvel-lélek­­kel művelik. Nyugdíjba vonulásunk után is ezzel akarunk foglalkozni, és ezt a tudást a fiataloknak tovább­adni. Nálam ez tényleg csak hobbi, de Valika most írja belőle a PhS-szak­­dolgozatát. Szabadidőnkben sze­retünk eljárni táncolni, lovagolni, bár ezt most egy kicsit pihentetjük, mert a tanulás elég sok időt leköt, amely már foglalkozási ártalomnak is nevezhető mindkettőnknél. Kö­zös családi hobbink a vitorlázás, ezt mindannyian nagyon szeretjük, nyaranta általában két hetet töltünk hajón - ez nagyon ki tud kapcsolni bennünket. Ezenkívül középiskolás korom óta kosarazok, 1987 óta ját­szom a városi kosárlabda-bajnok­ságban. Az egészségem karban­tartása érdekében pedig minden reggel fél órát jógázok, és hetente 2-3 alkalommal 1 órás funkcionális tréningre járok.- Mi a legfontosabb dolog az éle­tedben?- A család, a gyerekek, unokák. Mindemellett természetesen a munka. Az olvasás, tanulás azért, mert frissen tartja a szellemet, a sport azért, mert karbantartja a testet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom