Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-05-01 / 5. szám
REND A LELKE 43 akart gyártani a nagyközönség számára. A megvalósult tömegtermelés pedig, mint olyan, a világszerte egyre növekvő fogyasztói igények kielégítésére szolgál(t). Mert igényből soha sincs hiány. A kezdeti technikáktól a lenyűgöző eredményekig Ford kezdeti autógyártási technikája nem különbözött más cégek módszereitől. A gyártás teljes folyamata alatt az autó a földön állt, a szerelők és a segítők pedig jöttek-mentek a különböző alkatrészekért, az alvázból kiindulva így jutottak el a teljes autó összerakásáig. Az autók idővel a földről átkerültek szerelőpadokra, és ott állították össze. Mint bebizonyosodott, bár hatékonyabb, de mégsem a leghatékonyabb volt ez a megoldás. A termelési szint még mindig alacsony volt, és az autók árát magasan kellett tartani ahhoz, hogy fedezze a szerelők költségeit. A fent említett célok megvalósítása (olcsón és sokat) Fordot és mérnökcsapatát (köztük a magyar származású Galamb Józsefet és Farkas Jenőt) arra késztette, hogy olyan gépeket találjanak fel, amelyek nagy mennyiségben állítanak elő alkatrészeket, de az összeszerelés módját is megtervezték, forradalmasították. A detroiti gyárban dolgozó munkások előre kijelölt munkaállomásokhoz lettek irányítva, majd az autó alvázához kötözött kötél segítségével egyenes vonal mentén húzták végig az autót. A jármű az egyes munkaállomásokon meg-megállva végül elkészült. A gyártás sebessége az új eljárásnak köszönhetően felgyorsult. A későbbi futószalag elterjedése a 20. század elején ipari forradalmat indított el. „Just In Time" és a japán autóipar születése Az 1950-es évek előtt hátránynak tekintették a japán Toyota gyártási rendszerében, hogy a késztermékek tárolására alkalmas raktárhelyiségek nem voltak elegendőek, ami a gazdaságos gyártási sorozatot korlátozta. A hiány következménye a gyárak alacsony beruházási hatékonysága volt. Tojoda Kicsiró főmérnök támogatásával Taiichi Ohno és W. Edwards elméletei alapján egy újszerű stratégia vette kezdetét, amelynek lényege, hogy a megfelelő időben a megfelelő mennyiségben legyenek képesek előállítani a szükséges mennyiséget, mindezt a veszteségek kiküszöbölésével - azaz a „Just In Time" („pont időben") alapvetően egy gyártásszervezési és készletgazdálkodási leltárstratégia. A második világháború alatt az egykori szövődé autógyárrá alakult, és megalakult a Toyoda Motor Company. Köszönhető mindez a ,,Just In Time" modell kidolgozóinak és magának a modellnek. Jól látható tehát, hogy ez a kezdeti időszak olyan elméket adott az autóiparnak, akik egy személyben voltak műszaki, gazdasági és feltaláló emberek, mivel a vállalatszervezés és az eladásra szánt termékek (jelen esetben autók) piacképessége egymás nélkül nem létezhetett. A kiugró eredmények pedig magukért beszéltek. A „Just In Time" módszerek mellett nagy eredményekkel kecsegtetett a lean modell és a pokajoke is. Ezek az elméletek arra mutattak rá, hogy a hatékonyság és a termelékenység eléréséhez meg kell próbálni felszámolni a pazarlást, ami a túltermelésből, várakozásból, szállításból, túlmunkálásból, a készletből, a felesleges mozdulatokból és a selejtgyártásból ered. Hova halad ez a világ? Ez az, amit ez a cikk nem hivatott megmondani, mert egész egyszerűen nem lehet tudni. Feltételezni igen, de biztosra venni nem tudjuk, és nem is tudtuk soha. A világ legkülönfélébb nemzetiségű feltalálói, mérnökei, tudósai, orvosai és nagynagy gondolkodói töprengenek technikán, egészségen és mondhatni mindenen. Rendszereket, eljárásokat dolgoznak ki, amelyek mögött tapasztalások ezrei húzódnak meg. Furcsa, de épp a bonyolult rendszerek kidolgozásával mégis az egyszerűségre, egyszerűsítésre áhítozunk. A találmányok és eredmények társadalomra gyakorolt hatásai hosszú távon pedig lehetnek jók és rosszak, de mint minden, általában semmi sem csak jó és csak rossz. A robotok mögött technika, a technika mögött pedig emberek állnak. Az emberben pedig felelősség van, és kell is, hogy legyen, hogy a fejlesztéseknek ne áldozatai, hanem élvezői legyünk, ne csak rövid, hanem hosszú távon is.
