Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-05-01 / 5. szám
VÁLTOZÓ JÖVŐ 29 Számokban a műanyagszennyezés (forrás: internet) • Jelenleg kb. 150 millió tonna műanyag hulladék úszik az óceánjainkban, a mennyiség évente 8 millióval nő a World Economic Forum kutatásai szerint. • Most ötször több hal van a tengerben, mint amennyi műanyag, de ha a mostani tendencia folytatódik, akkor 2050-re több műanyag lesz az óceánokban, mint hal. • A tengeri szennyeződések 70 százaléka nem lebomló műanyag. • Percenként egy kukásautónyi műanyagot öntünk az óceánba. • Mikroszkopikus műanyag van a világ legkedveltebb palackos vizeinek több mint 90 százalékában. • Minden másodpercben nagyjából 20 ezer műanyag palackot vásárolunk meg. 2004-ben még „mindössze" évi 300 milliárd PET-palackot gyártottunk le, számítások szerint 2021-re 600 milliárd palackra emelkedik. lenül messzinek tűnik, és talán el sem hisszük, mert tényleg hihetetlen. Pedig ez már a jelen, és egyre gyakoribbak lesznek a szemetes tengerpartok is - onnan legalább egyszerűbb összegyűjteni. A műanyag veszélyes az eredeti állapotában is az állatvilágra (gondoljunk pl. egy nejlonzacskóra), de veszélyes úgy is, miután apró darabokra esett szét. Minél kisebb darabokra gondolunk, annál követhetetlenebb, hiszen egyre láthatatlanabbá válik. A műanyag összetevőinek legalább fele veszélyes kategóriájú az ENSZ besorolása szerint (Vegyi Anyagok Osztályozásának Globálisan Harmonizált Rendszere, GHS). Ezek a véráramba jutva akár rákkeltőnek is bizonyulhatnak. Egy felmérés azt mutatta ki, hogy az ásványvizek 90 százalékában van mikroszkopikus méretű műanyag, ami valószínűleg be fog jutni az őt megivó szervezetébe, és lehet, hogy ott is marad. Láttam egy kisfilmet (a címe: The life of a plasctic bag), amiben igen szemléletesen mutatják be a nejlonzacskó káros hatását a természetre. Ez azzal végződik, hogy egy, a tojásból kikelt kis teknősbéka belesétál egy tengerparton elszórt zacskóba, és ott befejeződik számára az út, mert kitalálni már nem tud belőle, nem fog eljutni az életet jelentő vízig. Olvastam egy olyan ámbráscetről is, amelynek a halálát a gyomrában talált 29 kg műanyag okozta. Elzáródást okozott az emésztőrendszerében, ennek következtében pedig fertőzés alakult ki. De más példát is bőven találnánk a hálókba gabalyodott madaraktól, tengeri állatoktól kezdve... Egy átlagos szívószál használati ideje körülbelül 20 perc, míg lebomlási ideje kb. 500 év. Ez is egy olyan példa, amin el kellene gondolkoznunk, mit okozunk ezzel a leginkább szükségtelen eszköznek a használatával. Angliában felfigyeltek erre, és intézkedéseket is terveznek. A műanyagokat legnagyobb menynyiségben fosszilis energiahordozókból állítják elő: ezek a kőolaj, a földgáz és a kőszén. Emellett lassan emelkedik azoknak a műanyagoknak a mennyisége, amelyeket elhasznált műanyagok vagy műanyagipari melléktermékek újrafelhasználásával nyernek, de csak lassan. Vannak olyan műanyagok, amelyek lebomlanak. De egyértelműen bizonyított ez, vagy ez is csak reklámfogás? Azt olvastam a lebomló műanyagokról, hogy a lebontási folyamat elindulásához több feltételnek kell egyszerre teljesülnie, egyébként ugyanúgy viselkednek, mint az egyéb műanyagok. Bíztató eredménynek tűnik, hogy a kiotói egyetem kutatói a hulladékban kutatva rátaláltak egy eddig ismeretlen műanyagbontó baktériumra. Az eddigiekből leszűrve úgy látom, hogy mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy milyen irányba mozdul el a műanyag-felhasználás mennyisége. Mindenkinek, minden családnak tennie kell a háztartásában azért, hogy csökkenjen ez a mennyiség. Sokat kell még ez irányba fejlődnünk, és ezt az új irányt a gyermekeink nevelésébe, szemléletformálásába kell elsőként beépítenünk.
