Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2018-04-01 / 4. szám

MAGELLÁN 33 bölcsészdiplomája mellé asztalos­képesítést is szerzett. „Franciaor­szágban, ahol tanultam, már egyál­talán nem ritka, hogy az osztálynak a fele lány, sőt az intarzia szakon a 12-ből 4 fiú volt, az asztalososztály­ban is fele-fele." És ha már a közösségi barkács­­műhellyel megismerkedtünk, ak­kor nézzük meg, hogy működik az egész gyártási folyamat, kicsit nagyobban. Dunaharasztira láto­gattunk, azon belül is egy faipari vállalkozás méretes csarnokába. Az itt sürgő-forgó asztalosok rend­szeresen dolgoznak a Hello Wood­­os tervek megvalósításán. Hajdú Mihály cégvezetőtől megtudtuk, hogy például itt készültek a rend­kívül nagy sikert arató Budapest felirat betűi is. „Minden egyes fel­adatnál azért kapaszkodnunk kell, mindig olyan érdekes projekteket szoktunk megvalósítani, ami nem mindennapos a mi életünkben sem. Ez egy belsőépítészettel fog­lalkozó cég volt, de nagyon fogé­konyak vagyunk ezeknek a dolgok­nak a megvalósítására." Közben a Hello Wood harmadik alapítója, Huszár András is befut, aki elme­sélte, az sem ritka, hogy napokra kiköltöznek ide, hogy a cégvezető, Misi bácsi szakértelmét segítségül hívva megvalósítsák újabb tervei­ket. „Ezzel az ideiglenes építészet­tel, amit mi elkezdtünk, el tudunk jutni oda, hogy rövid időn - akár egy hónapon - belül ott látod, amit kitaláltál, vagy amit kitalált a csapat, mert igazából a csapat találja ki mindig. És ott látod, és Te csináltad, és ott van. És ezt az érzést szeretnénk átadni az embe­reknek is." A budapesti építészek csapa­tát sokszor nem is az anyagi ha­szon motiválja, hiszen szociálisan is rendkívül érzékenyek. Köztéri fainstallációikban mindig találni valamilyen fontos társadalmi üze­netet vagy egyszerűen csak egy elgondolkodtató utalást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom