Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2018-04-01 / 4. szám

ÉLET/JÁTÉK 29- Ezt jól látja. Sokkal össze­tettebb. Ezért is kell hozzá két vezető. Egy pszichodráma-fog­­lalkozásnál körülbelül 160%-os jelenlét kell. Ezt egy ember nem tudja biztosítani. Ezt a gyakorlat­ban úgy kell elképzelni, hogy míg az egyik a drámajátékot vezeti, ad­dig a másik a csoportot figyeli. Ha valaki nagyon megérintődik, elér­­zékenyül, akkor azzal foglalkozik. Figyeli a többiek rezdüléseit. Te­hát nagyban segíti a vezető mun­káját. Másrészről annyira magával ragadó egy ilyen drámajáték, hogy mi is megérintődünk. Tehát sok­szor minket, a csoport irányítóit is kontrollálnia kell. Előfordul, hogy megmondjuk egymásnak, hogy én most nem viszem ezt a játékot, mert érintett vagyok, és ezt vidd te, nehogy az én privát indulataim vagy megoldásaim felé vezessem. Állandóan látjuk egymást, egyből jelezzük egymásnak, hogyha vala­mi nem stimmel.- Egy csoportos foglalkozásnak van közösségépítő szerepe?- Persze.- Tehát a foglalkozás befejezté­vel az a tapasztalata hogy a cso­port megmarad csoportként, és tartják a kapcsolatot?- Nem feltétlenül. Van olyan cso­portunk, akik utána rendszeresen találkoznak, de vannak, akik nem. Ez egy nagyon érdekes élethely­zet, mert itt néha többet tudunk egymásról, mint a saját életünk párja. Több barátságról tudok, amely egy csoportból alakult ki, és meg is maradtak barátoknak. De a lényeg az, hogy olyan emberek előtt, egy bensőséges csapatban merünk csak igazán megnyílni, akik egyébként nincsenek benne a mindennapi életünkben.- A csoportos foglalkozásokat le­het preventív jelleggel alkalmazni? Ha úgy érezzük, hogy nincs sem­milyen problémánk, akkor is elme­hetünk egy foglalkozásra?- Igen. Feltétlenül! Biztos, hogy a csoporton belül találkozunk majd olyan élethelyzetekkel, amik vár­nak ránk is valamikor. (Pl. gyerek­­vállalás, öregség, szülőkkel való feladatok, kollégákkal, főnökökkel való konfliktusok, különféle embe­rekkel való találkozások... stb.) Pl. a rákra szokták azt mondani, hogy ez a legtipikusabb pszichoszoma­tikus betegség. És a megelőzése az önismeret! Hogy megtanuljuk feldolgozni a veszteségeket, és nem elfojtani.- Milyen időközönként vannak foglalkozások?- Egész napos elfoglaltságot je­lent. Általában havonta egyszer találkozunk, de vannak olyan cso­portok, amelyek negyedévente tartanak többnapos üléseket. Az ideális létszám 10 és 20 fő között van.- Hogy zajlik egy alkalom?- Úgy kezdődik a nap, hogy ösz­­szeülünk, és elmondja minden­ki, hogy mi történt vele abban az elmúlt hónapban. Nyilvánvalóan kiemeljük azokat a dolgokat, ame­lyekről előtte szó volt, amivel előt­te játszottak, vagy ami lényeges volt nekik. Sokaknál látom, hogy ez mennyire fontos, mert úgy élik az egész hónapjukat, hogy „ha majd én ezt a klubban elmesélem...". Ez erősíti a tudatosságot a hétközna­pokban is, a felelősséget a csele­kedeteinkért, jobban megfigyel­jük az érzéseinket. Aztán jönnek a bemelegítő csoportos játékok vagy már rögtön az egyéni játé­kok. Mindnek van lezáró, megbe­szélő köre. És a nap végén a nagy zárókör.- Egy szakember hány csoportot tud párhuzamosan vinni? Ahogy A belső szabadság átélése Tolna megyében Szekszárdon indul új pszichodrámacsoport 2018 májusában, Darida Zsófia és Tulok Imre vezetésével. „A pszichodráma - önmagad választása. Olyan lelki befekte­tés, amely sokszorosan megté­rül önazonosan élt életedben, tudatos választásaidban, fel­színre hozott céljaidban és a régi, már nem segítő működés­módjaid elengedésében" - ír­ják a szervezők. Az érdeklődők 45-50 perces előzetes interjún vesznek részt, ahol a vezetők felmérik, hol tartanak az önis­meretben, milyen önismereti kérdéseik vannak, amelyek­kel érdemes dolgozniuk, és megoldás-e számukra a pszi­chodráma. A jelentkezéseket a lelekkalandok@gmail.com e-mail-címen várják, további in­formációk a www.tulokimre.hu oldalon érhetők el. érzékelem, ez nagyon megterhelő lehet lelkileg Önöknek is.- Nekem most egy csoport fér bele az életembe. Volt, ami­kor kettőt vittem, de az nagyon nagy megterhelés. A pszichodrá­­ma-foglalkozásnak egyébként hár­mas alappillére van. Fontos, hogy átéljük az érzelmet, cselekvésbe vigyük, majd legyen egy megértés része is, hogy értsem azt, hogy mit miért csinálok. Mindig cselekszünk valamit, figyeljük az érzelmeinket, és aztán értelmezzük őket a sa­ját magunk számára. Ezzel tudjuk megérteni azt, hogy hogyan mű­ködünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom