Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-03-01 / 3. szám
MAGELLAN 35 ki milyen köretet és húst kér, akkor nem azt mondom, hogy családdá válunk, de valamilyen kapcsolat teremtődik." Akárcsak az Emlékek cukrászdájában, Góg Angéla itt is több száz kérdőív alapján döntötte el, hogy mit tálal az asztalra. „A történetekből, amiket gyűjtöttem, nagyon sokféle hús és köret jelent meg, és ez egyértelműen a vasárnapokra jellemző, hogy egy halom, egy halmozás történik, és tényleg sokféle étel jelenik meg." És itt minden szokatlan formában kerül az asztalra. Jenga alakú rizibizi és marhapörkölt, a húslevesből szoborszeren kiemelkedő májgombóc, vagy épp Eckler-fánkba töltött meggyszósz a főtt húshoz. A kísérlet szereplői, vagyis a hat idegen vendég pedig láthatóan vevő a játékosságra. Váradi Luca, aki az egyik résztvevője a vacsorának, teljes mértékben nosztalgikus hangulatba került a vacsora után. „Szinte minden falat után eszünkbe jut egy emlék, amelyek jó érzést adnak. A húsleves az klasszikus, az ilyen nagy kondérból, középről, tésztával, ami kell. A végén kaptunk egy kávét, az egyik vájatban volt a kávé, a másikban a kockacukor, és akkor a kockacukrot beletetted a kávéba, megszívta magát, az ilyen nagymamás hangulatú. Csodálatos élmény volt." A nosztalgián, a finom falatokon és a megmosolyogtató pillanatokon túl pedig van még néhány fontos üzenete a vasárnapi ebédnek: számítson az, hogy mit és miből eszünk, legyen élmény minden egyes falat, és ami a legfontosabb, hozza össze a családokat, vagy épp az ismeretleneket egy-egy ilyen közös étkezés. És ami nagyon fontos, hogy ez az odafigyelés nemcsak egy fine dining étteremben, hanem otthon, az ebédlőasztalnál is megtörténhet.
