Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-03-01 / 3. szám
30 TAVASZI LENDULET Tavaszi ruhapara Orbán Ottilia | Fotó: Juhász Luca Olvastam valahol, hogy egy átlagos nő ruhásszekrényében 22 olyan darab van, amit soha nem hord. A férfiak szekrényében átlag 19 viseletlen darab van. E fölösleges holmik közül első helyen a farmer áll, második a cipő. Legtöbbször teljesen feleslegen őrizget valaki egy soha nem hordott darabot. Sajnál megválni tőle, mert sokba került, vagy más érzelmi oka van rá. Első randi, esküvő, gyermek születése, de legyen az bármilyen ok. Illetve, a mindenki által ismert „majdbelefogyok". Bevallom őszintén, hogy a legtöbb reggelem úgy indul, hogy ott állok a csurig tele ruhásszekrény előtt, és elkezdek parázni, hogy nincs mit felvennem. Felpróbálok egy csomó cuccot, és variálom mindenféle kiegészítőkkel. A végén azért valahogy döntésre jutok, mert sürget az idő. De a választásom legtöbbször (legalább is úgy érzem) mégsem az igazi. Nem érezem igazán jól magam benne. Ismerős érzés? Lehet, hogy épp a túl sok ruha tesz minket boldogtalanná? Kipróbáltam, hogy egy teljes hónapig (az alsóneműt és a harisnyákat, zoknikat nem számolva) fel tudok-e öltözni tiszta ruhába, mosás nélkül. Jelentem, hogy minden akadályt leküzdöttem, és sikerült! De jól van ez így? Astatisztika olyan, minta bikini, sok mindent megmutat, de a lényeget eltakarja. A közgazdaságtan által szívesen alkalmazott Pareto-féle 80/20-as szabály legtöbbünknél a ruhákra is érvényes. Ruhatárunk 20%-át viseljük 80%-ban. Miben különbözik az a 20% ruha a 80-tól? Nekem ez a 20% holmi begombolva is kényelmes, jó a szabása, szépít a színe, tükrözi az egyéniségemet, könnyen tisztán tarthatom, talán még trendi is. Ez jól hangzik, csak a 20% kevés. Legközelebb, ha ott állsz egy ruhaüzletben, vesd össze a kiválasztott cuccot az elvárásaiddal. Ha a többségük nem esik egybe, ne vedd meg azt a holmit, mert 80% a valószínűsége, hogy nem fogod hordani. Csak azért, mert divatos vagy akciós valami, még nem biztos, hogy jól is áll neked. Ne pazarold az erőforrásaidat (pénz, idő, energia, tárolóhely) olyan holmik felhalmozására, amelyeket nem fogsz viselni. Párszor már eljutottam a szelektálásig, aztán továbbra is őrizgetek nem hordott ruhákat, mert azt hiszem, el tudom adni őket az interneten. A valóságban ez csak ritkán valósul meg, mert az embernek nincs ideje állandóan cuccokat fotózni és a neten lógni (aukciózni). Ráadásul meggazdagodni akkor sem lehet belőle, a ruha ára sohasem jön vissza. Közben pedig foglalja a helyet a szekrényben, és ami ennél rosszabb: a lelkemben is. Rengeteg olyan ember van, aki örülne a levetett holminak, az interneten, a Facebookon találhatóak olyan szervezetek, akik még házhoz is jönnek a használt ruhákért, és elviszik a rászorulóknak. Néhány tippet azért találtam a ruhatár szűkítéséhez: 1. Ha annyira odavagy érte, de valószínűleg már nem fogod viselni, fényképezd le, mielőtt megválsz tőle: digitális formában megmarad a szép emlék. 2. A ruhatartó rúdon fordítsd meg az összes vállfát úgy, hogy előrefelé nézzen a kampójuk. Amikor használsz valamit, mosás után nyugodtan visszaakaszthatod a hagyományos módon, hátrafelé álló kampóval. Szezon végén ajándékozd el azokat a ruhákat, amelyek vállfája még mindig előrefelé néz. 3. A legközelebbi nagymosás után a ruhatartó rúdon told át jobb oldalra a ruhákat. Tegyél középre egy üres vállfát, szúrj rá egy papírt az aznapi dátummal. Onnantól kezdve csak azokat a ruhákat tedd vissza a baloldalra, amelyeket legalább egyszer felvettél az adott hónapban. Szezon végéig a jobb oldalon szépen kiválogatódnak azok a darabok, amiket egyszer sem vettél fel, ezek mehetnek ajándékba. 4. E módszer másik változata, hogy a frissen mosott ruhákat minden héten válogatás nélkül akaszd be a ruhatartó rúd jobb oldalára, és kötelezd magad arra, hogy következő héten csakis a rúd bal felén lógó holmik közül választasz, esetleg középről. Pár hét alatt az egyáltalán nem hordott ruhák felhalmozódnak a bal szélen, egy mozdulattal teheted át őket egy táskába, és mehetnek jótékonysági célokra.
