Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-03-01 / 3. szám
Köszöntő Dr. Kovács Antal kommunikációs igazgató Fotó: Bodajki Ákos Kedves Olvasók! Amikor ez a köszöntő készül, Paksot és az erőművet éppen beteríti a hó, annak ellenére, hogy elkezdődött a március. A későn jött télben nehezen látjuk a tavaszt, pedig egészen biztosan mocorog már a föld alatt, hamarosan kizöldül a táj, és ahogy minden évben, a természet megint új lendületet kap. Akárhogyan alakul is a tél, a tavaszi megújulás mindig elérkezik: a természet tartja magát, még akkor is, ha az emberi technológia durván beavatkozik a folyamataiba. A globális felmelegedésről évtizedek óta hallunk, az utóbbi 5-10 évben viszont a bőrünkön is érezhetjük. Ha nem teszünk ellene, a gyermekeinknek mást fognak jelenteni az évszakok. A kibocsátáscsökkentés egyik alappillére Magyarországon a nukleáris energia. A paksi blokkok működése nem jár szén-dioxid-kibocsátással, nem szennyezi a levegőt, és nem járul hozzá a globális felmelegedéshez. Ha ugyanezt a kapacitást fosszilis alaperőművekkel kellene megtermelnünk, nem tudnánk teljesíteni Magyarország nemzetközi vállalásait, amelyek az emberiség közös erőfeszítéseit összegzik a klímaváltozás megállítására. Ugyanezért fontos az is, hogy az ország nukleáris kapacitását megőrizzük, ennek pedig az új atomerőművi blokkok lesznek a letéteményesei. Mostani lapszámunkban az idén tavasszal lendületet vevő projektről és a környékre váró lehetőségekről beszél a kapacitásfenntartásért felelős miniszter, Süli János. Áttekintjük ehhez kapcsolódóan a nukleáris ipar néhány nemzetközi trendjét, végül több oldalt szentelünk a tavasznak, a megújulásnak - legyen az sport, étkezés vagy rendrakás -, amely ha lassan ugyan, de idén is biztosan elérkezik.
