Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2018-02-01 / 2. szám

RÉGI MOTOROSOK 53- Hogyan alakult a pályád a későb­biekben?- 1993 elején Vincze Pál akkori mi­nőségbiztosítási osztályvezető hívó szavára váltottam, így azóta vagyok minőségbiztosítási vezető mérnök beosztásban. Új szakmát kezdhet­tem tanulni, és menet közben rájöt­tem, nekem való a minőségfelügye­leti munka. Két év intenzív tanulás után mint minőségügyi szakmérnök már sokkal tudatosabban folytat­tam a főképpen belső folyamataink minőségügyi felülvizsgálói (auditori) munkáit. Később a minősített ok­tatói tanfolyam elvégzése után le­hetőséget kaptam a napi munkáim mellett a minőségbiztosítási tan­tárgy oktatására, valamint vizsgáz­tatásra a cégünk oktatási központjá­ban. Amíg mások az eszköz- vagy a rendszerminősítés terén, jómagam a személyzetminősítés és az erőmű­ves ifjú kollégák felkészítése terü­letén igyekszem a közjót szolgálni. Ismernünk kell a történelmünket, de vallom, hogy a folytonos múltba révedés helyett, előre is kell tekin­teni, tervezni, és így a hosszú távra érvényes döntésekben érzem jól magam. Ilyen hosszú távú feladat­­vállalás kezdete volt, amikor huszon­öt éve bekapcsolódtam a Magyar Mérnöki Kamara alapításába. Mint a Hírközlési és Informatikai Tudomá­nyos Egyesület helyi csoport alapító titkára láttam, hogy a hazai egyesü­leteknek nincs érdemi lehetőségük az érdekérvényesítés terén, így már akkor felismertem, hogy hivatásren­di köztestületet kell létrehozni és azt hatósági jogkörrel kell felruházni. Egyik ilyen - az atomtörvényből le­vezethető -jogkör a független har­madikfél általi megmérettetés, így a nukleáris szakértők mérnökkamarai minősítése. Az Országos Atomener­gia Hivatal főigazgatója és a Magyar Mérnöki Kamara főtitkára írásbe­li felkérését elfogadva a nukleáris szakértőket Minősítő Bizottságban -2011 óta egyedüli paksiként - dol­gozom. E fontos minőségfelügyeleti tevékenységemet megtartva, az el­múlt évben - 20 év szolgálat után- jóleső érzéssel adtam át Fenyve­si Csabának a stafétabotot, a Tolna Megyei Mérnöki Kamara alelnöki tagsággal járó feladatokhoz.- Család, hobbi, szabadidő?- 1975 őszén a Budapesti Egyete­mi Atlétikai Club edzésén ismertem meg, és 1981-ben egyházi szertar­táson is összekötöttem életemet tanítónő nejemmel, Siposné Somo­gyi Andreával, aki Pakson, a Gaz­dag Erzsi Általános Iskolában tanít. Az egyetemet kiváló eredménnyel végzett gyermekeink közül Lász­ló jogot végzett Győrben. Andrea testnevelő, gyógytestnevelő tanár végzettségű, Pakson a Deák Ferenc Általános Iskola alkalmazásában úszásoktató, jelenleg gyesen van. Legkisebb lányunk, Hedvig pedig a kiváló tudományos diákköri dolgo­zat-ami egyúttal a diplomamunká­ja is - megvédése után, februárban veheti át az állatorvosi oklevelét. Szabadidős hobbim az olvasás, a sport (úszás, természetjárás stb.) és a szakmai cikkek írása. 1992-ben Lóczy Istvánné főszerkesztő mikor megtudta, hogy a Jövő Üzemmér­nöke című lapban is jelentek meg cikkeim, felkért, hogy vegyek részt az üzemi lapunk szerkesztésében. Január végi számvetésem alapján az Atomerőmű újságban, a Heti Hírlevélben, a portálon és az in­ternetes honlapunkon eddig több mint ezer cikkem jelent meg. Mivel más folyóiratok - mint a Mérnök Újság - és szakmai honlapok (pél­daként a Tolna Megyei Mérnöki Kamara, a Magyar Mérnöki Kama­ra és a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara) is igényt tartot­tak a munkámra, ez az összesített szakmai cikkszám több mint két­ezer, ha meg minden eddig meg­jelent írásomat összeadom, akkor 3091 darabnál tartok.- Mik a tévéid a jövőre nézve?- Feletteseim (MEO-, MINFO- és BIG-vezetők), a TLK, az oktatási szakterület vezetése és a hallgatói visszajelzések alapján az oktatot­­tak is számítanak és számíthatnak a negyvenéves tapasztalatomra. Minden nap örömmel jövök dol­gozni, sőt szellemi felfrissülést és ezáltal kellemes élményt jelent a minősítési, oktatói és a vizsgázta­tói feladat. Utóbbinál nem azt ke­resem, hogy ki mit nem tud, hanem hogy hogyan lehet az ifjú gene­rációban megerősíteni a felelős­ségvállalást. Hiszem, a biztonsági kultúránk fejlesztése a személyes felelősségvállalás és a példaadás mértékén múlik. Az „Amit a tanúsí­tásról tudni érdemes" címet viselő kiadványból szeretném a kollégák figyelmét a szerző, Szabó Mirtill mottójára irányítani: „Minden em­beri kapcsolatban egyenrangú fe­lek vagyunk, az eltérés a vállalt fe­lelősség mértékében van."- Mi a legfontosabb dolog az éle­tedben?- Jelenleg a két unokám, a négy hónapos Zsófia és a hároméves Zsombor. Életem párjával tovább­ra is „a két fél együtt egy egész" elv szerint szeretnék élni, vala­mint folytatni az egyensúlyra és az egészséges életmódra való törek­vést. Az idézet a Pusztába kiáltott szó című műből származik, melyet középiskolás koromban olvastam először. Aki többet szeretne tudni, az olvassa el az 1974-ben kiadott, Benedek István által írt könyvet...

Next

/
Oldalképek
Tartalom