Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-02-01 / 2. szám
44 ATOMENERGETIKAI MÚZEUM nyílt meg. A megnyitásra készülve, a kiállítótérben már az üzemtörténeti gyűjtemény anyagából is terveztünk kiállítani tárgyakat. Ebben az időben bementem minden raktárba, és a 305-ösben egy nagy ládát fedeztem fel. Kérdeztem a raktárost, hogy mi van benne. Nem tudja, mondta, mert még nem bontották fel. Természetesen kértem, bontsuk fel, nézzük meg a tartalmát, és kiderült: az atomerőmű 1975. október 3-án elhelyezett alapköve alussza álmát a hatalmas és megmozdíthatatlan ládában. Ugyanis az építkezésnél útban volt, felszedték, mondván, majd később ismét lerakják, ám végül megfeledkeztek róla. így került az alapkő a látogatóközpontba.- A múzeum fotótárában jelenleg több mint 100 000 fotó található, melynek jelentős részét te fotóztad. Mikor kezdted el a fényképes dokumentálást?- Az erőműbe kerülésem - 1991 januárja - kezdetétől fotóztam az üzem területén, hiszen mint a városi helytörténeti bizottság elnöke, már az 1980-as évek elejétől fotóztam a városban. Az atomerőműben készült fotókat 1991 közepén kezdtem archiválni, amelyek háromkötetnyi regiszteres füzetet töltöttek meg. Aztán a 2000-es évek elején kezdtem digitalizáltatni és CD-re íratni a több mint 2000 tekercsnyi filmet. Ezek közül a CD-k közül nagyon sokat már nem tudunk megnyitni, ezért újra digitalizáltatjuk, és külső adathordozóra tesszük, mert azt mondják, a CD-nek is lejárt az ideje.- A magazin elődjének, az Atomerőmű újságnak 10 évig voltál a főszerkesztője. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?- A szép emlékeim közé tartozik az a tíz év, annak ellenére, hogy mint a mérgezett egér, örökké rohantam, hiszen a fotózást is egyedül végeztem, ráadásul még látogatócsoportokat is kellett kísérnem. Szerettem a szerkesztői munkát, ám amikor az új szám kéziratát leadtam a nyomdának, két napig nem voltam képes egy sort sem írni, még a tollat is utáltam. A tíz év alatt 102 számot szerkesztettem, elődöm, Lócziné 81 számot 8 év alatt. Miután megkaptuk
