Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-02-01 / 2. szám
42 ATOMENERGETIKAI MÚZEUM ■ ■ I • m w I | ww Helyi ertekek őrzője Patyi Orsolya I Fotó: Bodajki Ákos Amikor sok évvel ezelőtt először léptem át az erőmű kapuját, pontosabban a látogatóközpont ajtaját - az akkor itt dolgozó édesapám kíséretében és egy három hónapra szóló szerződéssel a zsebemben első utam Beregnyei Miklós üzemtörténész kicsiny irodájába vezetett. Ennek lassan 16 éve... Azóta kétszer költöztünk új, mindig egy kicsit nagyobb irodába, de íróasztalaink soha nem voltak meszszebb egymástól 1-2 méternél. A múzeumban minden kolléga egyetért azzal, hogy Miklós, bár már túl van a hetedik X-en, energiájával mindannyiunkat leköröz.- Ibrányban születtél, hogyan kerültél Paksra?- Sok vita és többszöri próbálkozás után 1976-ban, amikor a honvédelmi miniszter Kubába utazott, az egyik ismerősömnek sikerült az áthelyezési kérelmemet - amelyet már 1973-ban beadtam - az egyik csoportfőnökkel aláíratni, és 1976 augusztusában már Pakson is voltam az atomerőművet építő műszaki zászlóaljnál mint a kulturális munka instruktora. Ennek keretében az ifjúsági klubok, a laktanya könyvtára és a katonák általános iskolai oktatása tartozott hozzám.- Mikor kezdtél el helytörténeti kutatással foglalkozni?- Hatvanban kezdtem el a helytörténettel komolyabban foglalkozni, ahol jó barátságban voltam a városi múzeum és a városi könyvtár igazgatóival, valamint a laktanyai könyvtár vezetőjével. A hatvani laktanyában szerveztem meg a hadseregben elsőként a helytörténeti szakkört, és hoztam létre egy helytörténeti múzeumot, amelyet mindig bemutattak a laktanyába érkező párt- és állami vezetőknek.- Helytörténészként van kedvenc témád vagy korszakod?- Természetesen van, nevezetesen a Rákóczi-szabadságharc kora, valamint az 1848/49-es forradalom és szabadságharc időszaka. Ezzel a két témával sokat foglalkoztam, és az 1970-es évek elején már úgy volt, hogy a Hadtörténeti Intézetbe kerülök, ám a patrónusom egy bécsi konferencián, a szállodai szobájában meghalt, így kútba esett ez a lehetőség. Egyébként Hatvanban sokat foglalkoztam az 1848/49-es eseményekkel, míg Pakson a Rákóczi-szabadságharccal, hiszen Lussonium helyén állt a Bottyán-sánc. Stratégiailag fontos pont volt, az Alföld felől itt keltek át a katonák a dunántúli harcokhoz. Egy földsánc állt itt, ezt biztosította Vak Bottyán.- Ki tudsz emelni a munkáid közül olyat, ami a legközelebb áll hozzád?- Nagyon a szívügyemnek tekintettem Paks sajtótörténetének a kutatását és feldolgozását. Paks monográfiája ugyan említi a régi paksi lapokat, ám ezekből egyetlen példány sem volt a városi könyvtárban. Volt egy jó barátom a Nemzeti Könyvtárban, akinek a segítségével minden régi paksi lapot lefénymásoltattam, beköttettem, és így kerültek Paksra. Egyébként az Atomenergetikai Múzeum könyvtárában vannak, ugyanis a múzeumnak ajándékoztam a sajtógyűjteményemet, miután négy kötetben feldolgoztam és kiadtam Paks sajtótörténetét. Nagy hatással volt rám a biskói komptragédia történetének a kutatása, amely tragédia a Duna folyamhoz fűződő legnagyobb katasztrófa és Paks történetének legtöbb áldozatot követelő sorscsapása. Kevesen tudják, hogy 1887. június 18-án 250 ember - zömük nő és gyermek - fulladt a Dunába a biskói révnél, a komp felborulása, majd elsüllye-
