Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-02-01 / 2. szám

EGÉSZSÉG&ENERGIA 17 ható olyan 74 000 lakosú terület, ahol a természetes radioaktív su­gárzás háromszorosa a világátlag­nak. Az eredmények azt mutatták, hogy a rosszindulatú daganatok okozta lakossági halálozási arány nem különbözik szignifikánsan más, hasonló geológiai adottsá­gú és gazdasági-egészségügyi fejlettségű megyék halálozási adataitól. Indiában, Kerala állam­ban egy, az átlagosnál nagyobb háttérsugárzású területen össze­hasonlították a rákos daganatok előfordulásának gyakoriságát át­lagos háttérsugárzású kontroli­­terület adataival. Negatív korre­lációt tapasztaltak, csakúgy mint korábban hasonló vizsgálatokban az Egyesült Államokban és Japán­ban. A hormesis-jelenség egyik élet­tani magyarázata lehet a kis dó­­zisú sugárzás hatására az élő szervezetben megnövekedett a szuperoxid-diszmutáz (SÓD) enzim aktivitása. A SÓD felelős a radioaktív sugárzás nyomán a sejtben keletkező nagy reakcióké­pességű szabadgyökök semlege­sítéséért, ilyenformán a kis dózisú besugárzás feltételezhetően nö­veli a sejtek ellenállóképességét a sugárzással szemben. Egy másik vélemény szerint a hormesis a sej­tek azon tulajdonságának követ­kezménye, hogy a sugársérülést követően beindul a programozott sejthalál - apoptosis - folyamata, miután a sejtek további károso­dások okozása nélkül egyszerűen elpusztulnak. Manapság általáno­san elfogadott tény, hogy szerve­zetünkben folyamatosan keletkez­nek rosszindulatú sejtek, azonban ezeket az immunrendszer kiiktatja. Lehetséges, hogy ebbe a folya­matba segít bele a kis dózisú su­gárzás, amikor szelektíven elpusz­títja az elfajult sejteket, mivel azok érzékenyebbek az ionizáló sugár­zásra, mint a normális sejtek - ez az alapja a sugárterápiának. Földünkön az élet a mainál kb. 10- szer nagyobb háttérsugárzásszint mellett jött létre. Kevéssé való­színű, hogy az evolúció során, miután annyiféle hatáshoz sike­rült alkalmazkodni az élő szerve­zeteknek, ne fejlődtek volna ki a sugársérüléseket kijavító élettani rendszerek. Ezek tevékenysége is okozhatja a hormesis-jelenséget. Ha az evolúción belül csak az em­berré válás legutóbbi 3 millió évét nézzük, akkor több mint százezer humán generációt ért radioaktív sugárzás. Ha logikusan belegon­dolunk, a háttérsugárzás nem iga­zán tekinthető károsnak, hiszen ha így lenne, már kihalt volna az em­beriség. Mindenesetre a jelenség igen érdekes, és talán a következő évek kutatásai szolgálnak majd a kérdést eldöntő bizonyítékokkal - egészséges vagy káros-e a kis dózisú ionizáló sugárzás. E sorok írója abban a megtisz­teltetésben részesült, hogy egy hiroshimai konferencián szemé­lyesen találkozhatott a hormesis­­elmélet apostolával, az amerikai T. D. Luckey professzorral. Luckey úr akkoriban a nyolcvanas éveiben járt, elmondása szerint otthoná­ban az ágya alatt egy jókora tóri­um ásványröggel aludt, és szem­mel láthatóan kiváló egészségnek örvendett... Ajánlott linkek a témához: https://en.wikipedia.org/wiki/ Radiation_hormesis https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/ articles/PMC2477686/ https://www.efsa.europa. eu/sites/default/files/event/ documentset/120614l-p09.pdf http://www.radiation-hormesis.com/ modern-hormesis-scientists/ Az ábrán látható görbe nem egy valódi görbe, hanem egy hisztogram bur­koló görbéje. A „biopozitív" hatás (serkentő hatás) akkor figyelhető meg, ha a sugárzás mértéke egy jól meghatározott értéktartományon belülre esik. A „bionegatív" hatás az adott tartományon kívülre eső dózis estén jelentkezik. Egészségügyi index Az egész testet ért besugárzás mértéke (relatív egység)

Next

/
Oldalképek
Tartalom