Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-12-01 / 12. szám

RÉGI MOTOROSOK

49

vid ideig tartó főzéssel készült), addig mi színes papírból ollóztunk keskeny csíkokat, majd összeragasztottuk egymásba kapaszkodó kis karikák láncolatát létrehozva. A szép, nagy, mosolygós, dundi diók csokoládépapír ruhát kaptak. A hópihéket és csillagokat imitáló díszeket fehér selyempapírból vágtuk ki, majd cérnára fűzve kerültek a fára. Szenteste apu kézen fogott bennünket, és elmentünk sétálni, hátha útközben találkozunk a Jézuskával! Mindig elkerültük egymást, de ezzel mit sem törődtünk, hiszen mire hazatértünk, már ott állt a feldíszített fenyőfa, és mi boldogan ragyogó szemekkel mosolyogva énekeltük a Mennyből az angyalt.

Már sok éve nem várom, hogy apu elvigyen bennünket sétára. Lelkemben a gyermeki karácsonyok az ünnep közeledtével újra és újra feltörnek, ennek az érzésnek utat engedve gondolatban már jóval advent előtt igyekszem a rám váró teendőket végiggondolni. Hogyan készülök? Megosztom veletek.

Az első adventi gyertya gyújtásával egy időben mézes puszedlit sütök „segédemmel", ő az unokahúgom kisfia, Ábel. Van még egy „segéd" várományos is, ő az unokám, Ádám. Varrtam kiskötényt számára, és természetesen van pici sodrófája, amivel a gombóccá formált tésztát kinyújtja, szúrja és kedvére formázza. Hagyományos formáktól (csillag, szív, télapó) néha eltérünk, így születtek már hal formájú puszedlik is. A kisült, cukormázzal bevont puszedlik közé egy-egy almát és citromot helyezek, hogy ne keményedjenek meg, illetve a gyümölcsökbe lévő nedvességet magukba szívják, ettől sokáig omlósak maradnak.

A gyümölcskenyeret szintén az ünnepek előtt elkészítem, sok-sok aszalt gyümölccsel (füge, datolya, narancs, citrom, mandula, dió) ajándékként, óriás szaloncukornak álcázva kapják azok az ismerőseim, akik idősek, egyedül és magányosan élnek.

Ebben az időszakban napelemeim már lemerülőben vannak, és szükségét érzem annak, hogy ezt a hiányt színekkel ellensúlyozzam. Előkerülnek a keresztszemes hímzéssel készült téli hangulatot sugárzó képek, piros kaspóba öltöznek a cserepes növények, üvegdíszek, gyertyatartók és mécsesek, falovacska, a ropogósra keményített csipkék, a tüll, pici kristályok várják, hogy az ünnepet szebbé tegyék számunkra.

Évek óta normand fenyőt öltöztetek ünnepi ruhába, nagyon jól bírja a panel száraz levegőjét, nem potyognak le a tűlevelek, hátránya a fenyőillat hiánya. A minden

évben változó ünnepi trendekkel ellentétben én a klasszikus díszítést kedvelem. Piros-fehér, skót kockás, kevés arany. A fa alá kerülő ajándékok díszítését, az adventi koszorút és kopogtatót ehhez igazítom, ugyanúgy, ahogy az ünnepi

asztal terítékét is, az elmaradhatatlan örökzöldekkel (tuja, babérmeggy, magyal, tiszafa), termésekkel és gyertyákkal.

Legújabb kedvtelésem a különböző fa-, fém- és műanyag tárgyakkal való ismerkedés, azok festése, díszítése különböző kreatív technikákkal (decoupage, stencil, 3D-sablon, transzfertechnika, egy- és kétfázisú repesztés, antikolás). Igazi örömforrás. Szárnyal a képzeletem, és igazán boldog vagyok, amikor egy elkészült munkám kezembe tartom, vagy másoknak örömet okozva elajándékozom. Szeretek adni. Adni jó, adni öröm, s ha ezt az örömet másokkal megoszthatom, boldog vagyok.

Adni, a kezét nyújtó éhezőnek, fölsegíteni az elesettet, támogatni a betegeket, megölelni az árvákat, bátorítani, kiket sehol nem várnak, mert a szív jósága olyan, mint a nap melege: életet ad!"

„A szeretetnek melege van a természet hidegében, világossága van az élet sötétségeiben, és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben, és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban." (Gárdonyi Géza)

Átt'iV-., 7s