Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-12-01 / 12. szám

32 BARANGOLÓ jó tejelő, de ha egy tehén mozgé­konyabbá válik, akkor valószínűleg elérkezett a megtermékenyítés ideje, valamint a beteg állatok is felismerhetőek. Az adatgyűjtéshez szükséges eszköz ott lóg minden tehén nyakában. A telepen nem nagyüzemi mód­szerekkel nevelik az állatokat, ami azt jelenti, hogy nem zsigerelik ki őket. Ennek köszönhető, hogy a legidősebb tehenük már tizen­három éves. Ez az állomány nem számít még nagynak, így min­den állatot egyenként ismernek a megszületésüktől fogva, mert a szüléseknél is ott vannak. Az első ellések azért nehezebben mennek az üszőknél, ott jól jöhet a segítsé­gük. A megszületett borjú addig van együtt az anyjával, amíg az anyatejnek (colostrum) magasabb a beltartalmi értéke. Utána átkerül vagy egy dajkatehénhez, vagy tej­poros itatást kap. Megérkezik a családfő, Vidók Zol­tán. Megtudom, hogy a telep 1982- ben épült, majd 1999-ben adták el, ők csak később, hatodik gazdaként vásárolták meg 2012-ben, teljesen lepusztult állapotban, a felszere­lést tekintve is nagyon foghíjasán. Már a téeszes időkben is állatte­nyésztéssel foglalkozott. Sajnos ezt a területet sohasem becsülték meg igazán, már a Kádár-időkben sem - mondja. Jelenleg holstein fríz és magyar tarka teheneket tartanak. Az állattartással foglal­kozók nagy kötöttséget vállalnak - mondja. Példaként elmeséli egy szilveszterüket, amit egy csőtörés tett felejthetetlenné. Ez az éjszaka ráment a probléma körüljárására és a gyors segítség megtalálá­sára, mert szilveszterkor ez óriási probléma. Az állatokat nem lehet bajban hagyni, félretenni egy fél napra sem. Emiatt nem vonzó ez a terület a mai fiatalok számára. Régóta keresnek például trakto­rost, de ez idáig sikertelenül. Elérkezünk a telep leghátsó részé­hez, ahol különálló épületben van­nak a fiatal bocik, korcsoportokra bontva - magyarázza Zoli. Amire elérnek a legfiatalabbaktól a leg­idősebbekig, addigra már tizenöt hónaposak lesznek, ekkor kerül­nek bele a tenyésztési programba. Az épület másik fele az etetőis­tálló. Zoli megmutatja a kedvenc bociját, Bodrit, aki invitálására erőt vesz magán, lassan felkel a kényel­mes fekvő pozíciójából, és odajön gazdájához, hogy üdvözölje. Ezután már csak a legelőn lévő állatokhoz sétálunk ki, ahol nagy kíváncsisággal vesznek körül ben­nünket. A bátrabbak egészen el­mennek addig, hogy majdnem közelről megszagolják a kezemet. Miután elindulunk kifelé, ők is kö­vetnek minket, mert eljött az evés ideje. Ezt, ha úgy érzik, napközben bármikor megtehetik. Az istállót is védettebbé tették, mert a huzatot nem szeretik, és ebben a tejgaz­daságban odafigyelnek a körül­ményeikre, hiszen hosszú távra terveznek. Tájház Ahogy megláttam a házat, mind­járt lenyűgöztek a kékfestőre em­lékeztető színű ablakai és ajtajai, a muskátlis verandája, hangulatos udvara. A ház előtti járda száz­százötven éves monogramos tég­láit is érdemes megnézegetni. Itt várt Posztobányi-Paulin Zsuzsan­na, a faluház vezetője, aki a táj­házat is gondnokolja. Eredetileg rajzszakos tanári végzettsége van, és szívesen foglalkozik rajzolással és festéssel, de az utóbbi időben a kulturális programok szervezé­sében éli ki kreativitását. 2006-ban sikerült az önkormány­zatnak az 1840-ben már álló házat megvásárolnia a teljes berende­zésével együtt, amely a száz-száz­ötven évvel ezelőtti szokásoknak megfelelően bútorozott. A néni, Kun Rozália, aki itt lakott, ebben a házban - nagyszülei egy szem unokájaként - nőtt fel és élt 1939- től 2005-ig. Annyira kötődött hozzájuk, hogy meg akarta őrizni a gyerekkorának megfelelő álla­potokat, emiatt különcnek is tar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom