Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-12-01 / 12. szám

16 FELELŐS BIZALOM Lehmann Katalin I Fotó: internet Segíteni illik? Segíteni kell? Másokon segíteni jó. Segítő kezet nyúj­tani fontos. Karácsony előtt mindig érzékenyebbek vagyunk a sze­mélyes történetekre, talán többet is segítünk, nagyvonalúbbak va­gyunk a rászorulókkal szemben. Pedig ennek nem így kellene lennie. Segítő kezet nyújthatnánk a szürke hétköznapokon is. A történetek köztünk élnek, de ne csak karácsonykor és az adventi várakozásban vegyük észre az embert az emberben. Első gyertya Nem volt karácsony, de még advent sem. Nem volt munkám, de nem ül­hettem otthon tétlenül, az egyetlen megoldás az volt, hogy közfoglal­koztatottként - mindössze néhány hónap erejéig - önkénteseket ko­ordinálhattam, valamint ez időben kisebb-nagyobb sikerrel különbö­ző lapokat és internetes felületeket is bombáztam írásaimmal. Előtte jómagam is önkénteskedtem már a város különböző pontjain. Nem meggazdagodni akartam (egyrészt nem is erről szól ez az egész, más­részt az önkénteskedést mindösz­­sze jutalmazni szokták), hanem én is érni akartam valamit. Sok em­ber megfordult nálam, ki ezért, ki azért akart önkénteskedni. A legérdekesebb az volt számomra, mikor olyan emberek jöttek hoz­zám, hogy tanácsoljak nekik egy fogadó intézményt, akik hasonlóan munka nélkül, de egy sokkal rosz­­szabb környezetből érkeztek. Mi­kor megkérdeztem tőlük, hogy mi­ért akarnak segíteni (mert segíteni bárki tud), szinte egybehangzóan mondták: mert így legalább érzik, hogy fontosak valahol. Aztán tavasszal végre munkát kap­tam, de 2012 tele volt életem egyik legszebb és legtartalmasabb idő­szaka; ismeretlen embereknek se­gíthettem és ismeretlenek segítet­tek nekem. Második gyertya- Először egy játszótéren talál­koztam a dunaszentgyörgyi édes­anyával, Szeriné Nagy Gabriellával, aki szemmel láthatólag rendkívül gondterhelt volt - mondta el dr. Merész Laura állatorvos. A doktor­nő később azt is megtudta, hogy Gabriella súlyos beteg - ekkor döntött úgy, hogy valamilyen for­mában segíteni szeretné a beteg édesanyát, aki köszönettel vette a segítségnyújtást. - Egy rendkívüli emberrel, Fritz Anitával, aki több állatmentő akcióban is részt vett, találtuk ki ezt az egészet - folytatja Laura. Először egy egyszerű ado­mánygyűjtésben gondolkodtak, de végül az ő, majd Tóth Renáta kutyakozmetikus, Nagy Ferenc kutyakiképző és a Mancsos Segí­tőtársaink Alapítvány közös szív­dobbanásából megszületett egy nem mindennapi gyűjtés, amelyre minden kutyabarátot és jóérzé­sű embert szeretettel vártak. A november végi megmozduláson becsületkasszás rendszeren ala­puló általános állapotfelmérésen, kutya-macska ápolási és neve­lési-kiképzési szaktanácsadáson Történetek adventre

Next

/
Oldalképek
Tartalom