Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-11-01 / 11. szám

RÉGI MOTOROSOK 53- Otti, amikor megkerestél a kéréssel, hogy meséljek a munka­kezdésemről, az akkori élménye­imről, az évek alatt ért hatások­ról, családról, hobbiról, rá kellett jönnöm, hogy ez bizony nem kis falat, de úgy gondoltam, mégis belevágok.- Mióta dolgozol az erőműben? Itt kezdted a pályafutásod?- Miután elvégeztem a közép­iskolát, laboránsként kezdtem el dolgozni egy vegyi gyárban. Két év után, 1985-ben költöztem Szekszárdra, és adta magát, hogy az erőműben próbáljak szeren­csét. Szóval szintén laboránsként folytattam a pályafutásomat. Kez­detekről két maradandó élményt említenék meg: a közvetlen, ba­rátságos, segítő légkör, amitől rögtön érezte az ember, hogy jó helyen van. Megdöbbenve reali­záltam, hogy itt már akkor komo­lyan vették a munkavédelmet. Aki dolgozott a '80-as években vegyi gyárban, tudja, mire gondolok.- Hogyan jellemeznéd ezt a kezdeti időszakot? Mit jelentett számodra itt dolgozni ebben az időben?- Fiatal, független, csajos csa­patba kerültem, élveztük a mun­kát és élveztük a szabadidőnket is. Természetes volt számunk­ra, hogy segítünk egymásnak a munkában, és az is, hogy együtt megyünk síelni, kirándulni. Mara­dandó emlék - ami, ma már kicsit furának tűnik - a „brigádélet". Lehetőséget adott arra, hogy jobban megismerjük az idősebb kollégáinkat és családjukat. Ezzel a beilleszkedésünk is sikeresebb volt, ez pedig hozta magával azt a biztonságérzetet, ami segített gyökeret ereszteni.- Hogyan alakult az életed és a pályád a későbbiekben?- Most mondhatnám, hogy ab­ban az időben az erőmű az éle­tem volt, de nem. Vagyis férjhez mentem. Mondhatnám, hogy mi­után elváltam, már igen, de nem, hanem a kislányom. Maradandó élményeim közé tar­tozik az a támogatás és segítség, amit kisgyermekes anyukaként kaptam, amiről manapság sokan get adnak arra, hogy a volt, már nyugdíjba ment kollégáinknak megköszönhetjük a türelmüket, jóindulatukat, segítőkészségüket azzal, hogy mi is ezt adjuk tovább a következő generációnak.- Család, hobbi, szabadidő?- Drága kislányomból azóta drá­ga, nagy egyetemista lett, aki fel­sőfokú tanulmányait Svédország­ban végzi. csak álmodoznak. Az a tudat, hogy nyugodtan élvezhetem azt a csodálatos időszakot, nem kell aggódnom a munkahelyem miatt. Hogyan alakult a pályám? Néz­zük csak, időközben elvégeztem a PTE kémia szakot. Majd, miután Simonná Hlogyik Ágnes csoport­­vezető nyugdíjba ment, én vettem át az ő posztját. Számomra köve­tendő példa volt, hogy hagyta a csoportját önállóan dolgozni, de ha bármilyen segítségre volt szük­ségünk, nyugodtan fordulhattunk hozzá. A VEO szervezeti átalaku­lása után mint önálló mérnök dol­gozom tovább. Örömmel látom, hogy egyre több fiatal kerül hozzánk is. Lehetősé­Utazás, kirándulás a kedvenc hobbijaim közé tartoznak és sze­rencsésnek tartom magam, hogy nyugodtan hódolhatok is ezek­nek. Önkéntesként a szekszárdi kutyamenhelyen segítek.- Mit üzennél az akkori, régi énednek?- Csajszi, jól döntöttél!- Másképp csináltál-e volna va­lamit?- Nem..., talán azért, mert igen­nel tudok válaszolni arra a kérdé­sedre, hogy „elégedett vagy-e a mostani éneddel?"

Next

/
Oldalképek
Tartalom