Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-01-01 / 1. szám

SPORT 55- Már túl vagy az első Európa­­kupádon. Milyen tapasztalatokat szedtél magadra?- 60-70 páros volt kint a né­metországi Königssee-ben, amit csonttörőnek hívnak. Az előtte lévő héten ingyen lehet gyako­rolni a pályán, 4-5 csúszás van, itt kell kvalifikálni a versenyre, végül negyvenen indultunk. Egy gyorskoris sráccal, Remete Solttal voltunk kint. Nekem nem volt új a közeg, de azért más a hangulata, mint a szánkónak. Előtte elvégez­tünk egy két és fél hetes sofőrsulit Litvániában, amit a bobszövetség szervezett a kormányosoknak. Nagyon hasznos volt, mert e nél­kül nem versenyezhettünk vol­na, ráadásul itt meg is ismertek minket. A verseny előtt volt egy korcsolyacsere, és 4 másodperc­cel jobbat mentünk; igaz, egy 18 éves román bobbal, a többiek meg Ferrarikkal versenyeztek. Van a pályában egy labirintus, a csonttörő, ha a körből nem jól jössz ki, akkor borulsz.- Mennyit vagy egy évben jé­gen?- Szánkóban októbertől febru­árig ott voltam az utóbbi három évben. Itt is így kellene, és akkor oda lehetne érni. Tavaly borultam egy nagyot, és eltört a kulcscson­tom, azt az évet kilőttem. A bob elől nem tudsz menekülni. Nincs olyan bobos, aki még ne borult volna. Nüanszokon múlik min­den, minden egyes kanyarkombi­nációt ismerni kell, hogy mennyi­re mehetsz fel a falra, mennyire eresztheted vissza, nekikoccan­­hatsz-e a falnak. Ha bizonytalan vagy, akkor borulsz, gyorsan kell dönteni.- Év közben hogy készülsz a jég­re?- Kenuzással, az teljesen jó, rá­adásul szeretem is. Jól érzem ma­gam, könnyebb is vagyok, mint amikor kenuztam, ide kevesebb erő kell ahhoz képest, mint ami­kor Novákot behúztam a célba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom