Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-10-01 / 10. szám
54 SPORT Felépített sport Tóth Márton | Fotó: Wikipedia Commons Élsport vagy civil karrier? Avagy törvényszerű-e kettéválasztani, esetleg megfér egymás mellett a kettő? Az egyik legcsattanósabb választ nem mástól, mint a Magyar delfintől kaphatjuk. Téli gyerek volt Guttmann Alfréd, február elsején látta meg a napvilágot egy szegény zsidó családban, 1878-ban. 13 éves volt, amikor meghalt az édesapja, a Dunába fulladt, ezután kezdett el komolyabban az úszással foglalkozni. A reáliskola elvégzése után a Műegyetemen tanult tovább, de a sportot sem hagyta abba, készült az első újkori olimpiára, Athénba, 1896- ra. Edzéseit az előadások előtt, hajnalban a Rudas-fürdő közel 30 fokos medencéjében végezte. A görög fővárosban más, cudarabb körülmények várták, ugyanis a versenyeket április 11-én, a Pireusziöbölben, 12 fokos tengervízben rendezték. Az ekkor már Hajós Alfréd néven szereplő egyetemista három számban is nevezett, ám csak kettőben állt rajthoz, de ezeken megszerezte Magyarország első és második olimpiai aranyérmét. 100 méteren 1 perc 22,2 másodperces idővel lett a legjobb a 13 úszó közül, majd az 500 métert a nagy kavarodásban lekéste, azonban az 1200 méter előtt újból bezsírozta a testét. Nagy fölénnyel nyert, sorra adták fel az ellenfelei, és ő sem állt távol tőle, hogy kifagyjon a vízből a hajóról a part felé úszva (18:22,1). „El kell mondanom, a gondolatától is reszkettem annak, hogy mi fog történni, ha görcsöt kapok a hideg vízben. Sokkal inkább az életemért, mintsem a győzelemért úsztam" - mesélte az akkor már kétszeres olimpiai bajnok. A görög trónörökös csak annyit mondott, hogy ez a magyar fiú egy valóságos delfin, majd a másnapi Akropolisz újságban Hajós képe alá ezt írták: Magyar delfin. A király az olimpiát követő fogadáson azt kérdezte tőle, hol tanult meg ilyen jól úszni, mire Hajós egyszerűen válaszolt: „a vízben". Hazaérkezésekor tömegek várták a pályaudvaron, ám neki pótolnia kellett az elmaradt tanulmányait, nem is ünnepelt sokat, ment vissza az egyetemre. Az úszás mellett síkfutásban, diszkoszvetésben és gátfutásban is jegyzett versenyző volt, ráadásul a magyar labdarúgó-válogatott hivatalos debütálásán is kezdőként futott ki a gyepre (1902. október 12. Magyarország- Ausztria 0 : 5). 1906-ban szövetségi kapitány lett, vezetése alatt, november 4-én vágtunk vissza 3 : 1-re a sógoroknak. Tanulmányai befejeztével a szakmájában, az építészetben helyezkedett el, kezdetben Alpár Ignác és Lechner Ödön irodájában kapott munkát és új impulzusokat (eklektika, szecesszió), amik későbbi munkásságát is meghatározták. Villányi Jánossal megalapította saját építészirodáját, amellyel a szakmában is szép sikereket ért el. Az ő nevükhöz köthető sok más között a legendás debreceni Aranybika Szálló újjáépítése, amely ma is egy jellegzetes épülete a cívisvárosnak. Hajós Alfréd nemcsak a sport, de a sportlétesítmények irányába is vonzódott, az első stadiont, az UTE stadionját is az ő tervei alapján, vasbetonból készítet-
