Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-10-01 / 10. szám

Atomos tudáskincsünk megőrzése

Prancz Zoltán j Fotó: Bodajki Ákos, Horváth Károly

Nyelvünk szép és igen találó szóösszetétele a tudáskincs kifejezés. A tudás valóban kincs. Értékével a Paksi Atomerőműben is tisztában vannak, és annak megfelelően igyekeznek kezelni. A tudáskincs ápolása, avagy szakszerű megnevezéssel élve, a tudásmenedzsment rendkívül szerteágazó feladat. Lényegében minden szervezett tevékenységet felölel, ami a tudás létrehozásában, rendszerezésében, nyilvántartásában, megosztásában és megőrzésében szerepet játszik.

Persze, amikor az atomerőművel kapcsolatos tudás menedzseléséről beszélünk, előre kell bocsájtani, nem arról van szó, hogy az itt dolgozó szakemberektől ne követelnék meg a munkakörükhöz szükséges képesítést, vagy ne tanulták volna ki tisztességesen a szakmájukat a különböző iskolákban. A technikumokban, főiskolákon és egyetemeken elsajátítható szakmai ismereteken felüli - illetve arra ráépíthető - többlettudás kerül itt fókuszba, ami egy atomerőmű (azaz esetünkben a Paksi Atomerőmű) sajátosságaiból, egyedi

specifikumaiból fakad. Talán úgy szemléltethető a legközérthetőbben ez a fajta speciális tudás, ha egy családi ház fenntartását idézzük magunk elé. Aki lakott már családi házban, jól tudja, hogy a házzal kapcsolatos teendőkről az évek során egyfajta praktikus ismerethalmaz kristályosodik ki. Például: mitől szokott lecsapódni az elektromos biztosíték, mit és hogyan kell téliesíteni, milyen időközönként célszerű kipucolni az ereszcsatornát, mennyivel előbb kell beindulnia a gázkazánnak, ha meleget akarunk, mire hazaérünk

TUDÁSMEGŐRZÉS