Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-08-01 / 8-9. szám
40 DIÁKSZEM Pár perc a jövőért Dicsérdi Liza | Fotó: Juhász Luca „Szelektíven gyűjteni a szemetet? De hisz a megfelelő kukák olyan messze vannak! És különben is, sokáig tart szétválogatni a dolgokat" - soroljuk sokan a jobbnál jobb kifogásokat, mindössze azért, hogy a rendelkezésünkre álló 24 órából pár percet spóroljunk. Mindig is tudtam, hogy mit jelent a szelektív hulladékgyűjtés, de őszintén szólva sokszor nem veszem figyelembe. Persze, mint a fiatalok nagy részét, engem sem foglalkoztatott a dolog különösebben, egészen addig, amíg egy rokonlátogatást követően betekintést nem nyerhettem a svájci életbe. Nem kellett sok nap, hogy elgondolkozzam rajta, egy azonos kontinensen lévő országban, ahol ugyanolyan emberek élnek, mint mi, miért van nagyobb tisztaság, mint nálunk? Nem ez volt az egyetlen kérdés, ami foglalkoztatott. Nem kicsit vághattam furcsa fejet, amikor a dinnyehéjat az erkélyen szárítottuk, hogy később a zsákban kisebb helyet foglaljon. Azelőtt soha sem figyeltem arra, hogy a szemeteszacskót minél több idő alatt töltsem meg, ahogyan arra sem, hogy mit teszek bele. És ez nem feltétlenül az egyéni döntésemen, neveltetésemen múlt. Egyszerűen elég volt annyi, hogy az én környezetemben nem kell különböző zsákokat venni (megjegyzem nem kevés pénzért), és nem feltétlenül kell keresnem egy szelektív gyűjtőt. Bár igaz, lakóhelyemen sajnos, ha keresnék, sem nagyon találnék. Ami számomra a legmeglepőbb, hogy ezt a jó svájci szokást nemcsak az idősebb, hanem a fiatalabb korosztály is megtartja. Hogy miért? Természetesen egyrészt azért, mert ők ezt így szokták meg, másrészt azért, mert komoly büntetéssel jár a nem megfelelő hulladéklerakás. „Úgy sem tudják, hogy én voltam" - gondoljuk, mielőtt eldobunk egy csokipapírt az utcán. És ez így is van. Senki sem tudja visszanyomozni a dolgot. Vagy mégis? Svájcban az ehhez hasonló esetek kezelésére alakult meg az úgynevezett „szemétkommandó", ami képes akár egy darab papírnak is megtalálni a tulajdonosát. Úgy érzem, már ez is elég ok arra, hogy kicsit odafigyeljünk, mikor, mit és hogyan teszünk. Most mondhatnám azt, hogy Svájc az egyik „mintaország", amiről sokan tényleg példát vehetnénk. Ez az ország a tiszta jövőt választotta. Nekünk miért épp az ellenkezőjére lenne szükségünk? Nem feltétlenül kell szemétben élnünk. Hisz, ami tőlünk pár perccel több időt elvesz, az a Földünknek évszázadokat adhat ajándékba.
