Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-08-01 / 8-9. szám
22 TUDATOSSÁG jócskán merítkeztem, és végül, de nem utolsó sorban hálát adhattam olyan dolgokért, amelyekért előszeretettel fordulunk valami magasabb rendű hatalomhoz, a szeretteinkért. Elhatároztam, és elindultam az úton. Csak egy péntek délután volt... Egy péntek délutáni napon egykedvűen internetezgettem otthon a négy fal között. Egy fél tábla csoki, egy nagy pohár limonádé, tehát azt gondolná az ember, hogy minden megvan a boldogsághoz. Ismerős az a helyzet, amikor az ember csak kattintgat, kattintgat, és valamilyen érdekes oldalon találja magát? így jártam én is (ezeket a céltalannak vélt kattintgatásokat sokszor talán a nagyon is tudatos tudatalatti irányítja). Rám talált az oldal; jézusi gyaloglás. Folytatás, négy héttel később... Megérkeztünk a varázslatos szépségű, látványában szem- és szívmelengető, a Kelet-Mecsek lábainál elhelyezkedő Püspökszentlászlóra. A környék szépségeinek láttán izgága fotósom hamar magamra hagyott, hogy fotóival aztán elkápráztasson minket. A Zengő lábánál elhelyezkedő település a falusi turizmus jelentős központja a Pécsi járásban, a Mecsek hegységben. Látván a kirándulókat, nyaralókat, efelől nekünk sem volt kétségünk. Kedvenc fotósom már a veranda tetejéről invitált mosolyogva, amikor én még csak az autó mellett állva bütyköltem a telefonommal (egyébként nem volt térerő). Mindenfelé rendezett porták, de amely ház előtt megálltam, az egy különös, a mindennapos nyüzsgéshez hozzászokott természetemnek feltűnően szokatlan nyugalmat árasztott. Az Eletrendezés Házának, a „jézusi gyaloglók" házának kapujában álltam. Vendéglátónk már várt bennünket. Nagy szeretettel és jó házigazdaként invitált mindkettőnket a mesébe illően szép, virágos-bokros hatalmas udvarba, amelynek bizonyos részei meredeken húzódtak az épület fölé. Mintha a Mecsek is része lett volna az Eletrendezés Házának, annak minden rezdülésével és illatával, így adva a legkülönlegesebb esszenciát a környéknek. Olyan érzésekkel léptem a padokkal és a kellemesnek tűnő kerti pihenőhelyekkel ellátott udvarba, hogy ameddig csak lehet, itt leszünk és beszélgetünk. Molnár Renáta életmódtréner- aki egyébként egyetemi végzettségű testnevelő tanár, személyi edző, nordic walking tréner, illetve sporttáplálkozási és tápiálékkiegészítéstanácsadó, lelkigyakorlat-vezető és nem mellesleg négy gyermek édesanyja - az a személyiség, akivel már a harmadik perc után azt érzi az ember, hogy mindig is ismertük egymást. Visszaemlékezésében megemlítette, hogy az őt ért közel tíz éve történt súlyos kerékpárbalesetet követően, a rehabilitáció időszakában tapasztalta meg igazán a test és a lélek törékenységét és ismerkedett meg a nordic walkinggal. „...Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj!" (ApCsel 3,1-6). Aztán követték egymást az események, a véletlenek és a sorsszerűségek. Egy hosszabb beszélgetést követően, amelyet Hofher József jezsuita szerzetessel folytatott, felvetődött mindkettejükben az ötlet, hogy közösen új típusú lelkigyakorlatokat tarthatnának. „A hit dolgait a testmozgással ötvözni" (itt eszembe jutott az én kis zarándokutam, amely minden
