Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-06-01 / 6. szám
GONDOLATOK 59 Örökség, avagy az élet mint váltófutás Prancz Zoltán | Fotó: Frigyer Tamás William Rapsberry Pulitzer-díjas újságíró frappáns megfogalmazása szerint „hogy milyen jól teljesítünk, az nem csupán adottságainktól és keménységünktől függ, hanem a társadalmi háttértől, összeköttetésektől, családi kapcsolatoktól, és - nem utolsósorban - attól, hogy milyen jól teljesítettek korábban szüléink. Az élet nem közönséges futóverseny, hanem váltófutás. Rengeteget számít, hogy az előttünk futónak mekkora az előnye, amikor átvesszük a kezéből a stafétabotot." Az előttünk futó váltótársak és az átvett stafétabot metaforája a felmenőinktől kapott örökségünket idézi meg, és persze ettől elválaszthatatlanul az általunk hátrahagyandó örökséget is (az örökséget természetesen a legtágabb értelemben értve). Ám ha mindebbe mélyebben belegondolunk, hatalmas ellenmondásra bukkanhatunk. John Rawls, a politikai filozófia kortárs „újraélesztője" például belegondolt a fentiekbe. „Az igazságosság elmélete" című vaskos művének tanúsága szerint arra jutott, hogy a modern demokráciák egyenlőséget hirdető eszmei alapvetésével szemben távolról sem vagyunk egyenlők. Túl azon, hogy nem mindenki örököl vagyont a szüleitől (ami azért márönmagában is jelentős aszimmetriát visz a társadalmi viszonyokba), a legkülönbözőbb képességekkel, vagy akár fogyatékokkal születünk, ugyancsak rendkívül különböző társadalmi, családi környezetekbe. E tőlünk abszolút független örökségek pedig lényegében meghatározzák a sorsunkat - az állampolgári jogok szempontjából fennálló egyenlőség mellett vagy ellenére is. A váltófutás képéhez visszatérve tehát vannak, akik hatalmas előnnyel, míg mások hatalmas hátránnyal indulnak az élet nagy versenyében. Rawls ezek nyomán egy gondolatkísérletet ajánl mindannyiunk - különösen a törvényhozók - figyelmébe. Eszerint egy igazságosabb és méltányosabb társadalom elérése érdekében a társadalmi viszonyokat a „tudatlanság fátyla" mögött kell kialakítani. Azaz úgy kell végiggondolnunk, milyen társadalomban szeretnénk élni, hogy nem tudjuk, milyen örökséggel látjuk meg a napvilágot ebben a leendő társadalomban. Mivel egyáltalán nem biztos, hogy okosak, szépek és gazdagok leszünk, mi több, lehetséges, hogy a leghátrányosabb helyzetűek között találjuk magunkat, mindnyájan egy olyan viszonyrendszer mellett tennénk le a voksunkat, amely az elesettebbeknek kedvez nagyobb mértékben, illetve próbálja minél elviselhetőbbé tenni a helyzetüket - véli Rawls. A vázolt gondolatkísérlet lényegében egy olyan etikai megközelítés, amely nem konkrét etikai értékeket (például becsület, önzetlenség, nagylelkűség stb.) próbál dogmatizálni, hanem elvonatkoztatás révén mindenkivel magával mondatja ki, mi a helyes; a számtalan vélekedés mégis azonos irányba mutat. Rawls felvetése bevallottan Kant hatása alatt áll, annak híres kategorikus imperatívuszán alapul. Ám mielőtt bárki a lexikon után nyúlna, vagy betöltené a Google-t, az egész filozofikus gondolatépítmény velejét az egyszerű krisztusi aranyszabály adja: „Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal."
