Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-06-01 / 6. szám

NYUGDÍJASAINK 49 gizik az ESZI-ben. Mónika lányom a napokban kezdi meg ismét mun­káját műszaki ügyintézőként, párja pedig technológusként dolgozik az erőműben. Mónikának két kis­lánya van Lilla (5) és Bella (3), akik óvodások. Feri: - Szép nagy családunk van. Terikével már 29 éve élünk együtt Dunaszentgyörgyön. A kertünk­ben mindent megtermelünk vegy­szermentesen, így tudjuk, hogy mit eszünk. A növényeket úgy ültetjük, hogy egymást védjék a kártevők ellen. Feldolgozzuk a zöldségeket, gyümölcsöket, és gyerekeinket is ellátjuk a megtermelt javakkal. A felesleget az ismerősöknek, a volt kollégáknak és a barátaink­nak ajándékozzuk. Amikor a pici unokáink nálunk vannak, szeret­nek kimenni a kertbe, és figyelik, hogy melyik gyümölcs, mikor érik. A múltkor Lilla unokám már kér­dőre vont, hogy „Papa, miért nem érik már az eper?" Minden évben veszünk húst, és töltünk kolbászt, szalámit, és készítünk sonkát, amit fel is füstölünk. Természetesen a családot is ellátjuk a házi készíté­sű finomságokkal, aminek nagyon örülnek. Tériké: - Nagyobb ünnepeken, ha mindegyikünk családja eljön, akkor húsznál is többen vagyunk, de a dunaszentgyörgyi búcsúkor a nagycsaláddal harmincán üljük körbe az asztalt. Kedveljük a meleg vizű fürdőket, sokszor jártunk Gyulán, Sárváron, Zalakaroson, Gyopárosfürdőn, de mostanában Paks és Kiskőrös az úti célunk. Útjainkat összeszervez­zük a volt kollégákkal, barátokkal vagy a rokonokkal, így kedves tár­saságban töltjük el az időt. Ami­kor a gyerekek nyaralni mennek, sokszor elvisznek bennünket is, a balatoni nyaralójukban többször összejön a népes családunk. Sza­badidőnkben szeretünk moziba, színházba járni, rejtvényt fejteni. Borús idő esetén szívesen ve­szem kezembe a gobelinhímzést, amellyel a szürke hétköznapokat színesebbé teszem. Télen Olasz­országba mentek a lányomék sí­elni a pici gyerekekkel, és az ösz­­szes nagyszülőt is vitték magukkal. Felejthetetlen élmény volt látni, ahogyan a csepp gyerekek csúsz­tak a hóban. Paksra, a piacra rend­szeresen járunk, ott van a nyugdí­jasok „közösségi tere", szeretünk beszélgetni volt munkatársakkal, ismerősökkel. Feri:-Még aktív munkavállalóként szívesen cserélgettem a szebbnél szebb új autókat, a kereskedők örömére. A lényeg nem a márka volt, hanem hogy különleges le­gyen, és én tegyem bele az első kilométereket. Nyugdíjasként megbeszéltük, hogy erről a hobbi­ról le kell mondanom, így a jelen­legi autónk már 8 éve a családunk megtisztelt tagja. Nagyon precíz ember lévén presztízskérdésként kezelem, hogy minden használat után, csak tökéletesen tiszta, kívül­­belül kitakarított autóval állok be a garázsba. Büszkék vagyunk a szorgalmas gyerekeinkre, menyünkre, vejeink­­re, és a szeretetben élő nagy csa­ládunkra. Nyugdíjba vonult kollégáink 2017. június Zentai Tibor műszaki főszakértő MVIGH MÍG MFOVIMO Tamási Zoltán gépi forgácsoló MVIGFI KÁIG SZFO GSZO Lászlóné Németh Ilona osztályvezető HŰIG HUFO MSZO Biróné Nyers Tünde humánpolitikai munkatárs HŰIG HUFO MSZO

Next

/
Oldalképek
Tartalom