Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-06-01 / 6. szám
GENERÁCIÓKON ÁT 17 az Örökségünk egy 2015. januári vagy tán februári művelődési házbéli koncerten ejtett rabul, úgy tűnik, örökre. Úgy éreztem, hogy helyettem öntötte szavakba, rímekbe az érzést, ami hatalmába kerít, amikor meglátogatom a táborozókat a cseresznyési fenyőerdő szélén, a táborban, vagy vendégségbe megyek Kézdivásárhelyre, Viskre, Galántára. Paks e három testvérvárosa később fontos szerepet kap, de ne szaladjunk előre. Két kedves, filmes kollégámat „felbujtottam", s nyakunkba vettük a Kárpát-medencét, hogy elkészítsünk egy klipet, ami - még nem is sejtettük - később körbeölelte a világ magyarságát. Pakson és annak három, már említett testvérvárosában forgattunk. A munka feledhetetlen élményekkel gazdagított bennünket. Hogy mást ne is említsünk: Galántán a Kodály Alapiskola több mint ötvenesztendős gyermekkórusának alapító karnagya, Balog Csaba bácsi megkérdezte Gyulai Pistitől, hogy szabad-e a kórus repertoárjára felvenni ezt a dalt... 2015. október 23-án, a városi ünnepségen ötven kézdivásárhelyi gyermek közreműködött a bemutatón. A közönség reakciója miatt már másnap a parkolóban integetve a kézdivásárhelyi lurkóknak, úgy döntöttünk, hogy szárnyára bocsátjuk a dalt, és üzenünk vele a világban élő magyaroknak. Mellettünk integetett a náluk vendégeskedő leánykának Kovács Anti (dr. Kovács Antal, az atomerőmű kommunikációs igazgatója), aki talán nem sértődik meg, ha elárulom, fátyolos szemmel helyeselt: ez a dal megmutatja a magyaroknak a paksi emberek lelkét, azt, hogy miként viszonyulnak a határon kívül élő honfitársaikhoz. így indult útjára az Örökségünk mozgalom. Bár azt érdemes hozzátenni, hogy sokat töprengtünk, hogy szabad-e használni a mozgalom kifejezést, nincs-e az túlzottan megtépázva. Név ide, név oda, megragadva a mai kor nyújtotta eszközöket, felhívást tettünk közzé, amiben azt kértük, hogy aki egyetért azzal, hogy nekünk, magyaroknak, bárhol élünk, meg kell őriznünk a nyelvünket, a kultúránkat, a magyar identitásunkat, énekelje el, rögzítse és küldje el nekünk a dalt. Nem voltak elképzeléseink, de ha lettek volna, bizonyára akkor sem lettek volna olyan merészek, mint amilyen messzire jutottunk. Gyulai Pisti szerzeménye Ozsdolától Huszton és Gömörhosszúszón át New Yorkig sok száz, de nem túlzás mondani, ezrek ajkán csendült fel. Óvoda alapkövébe került, Csíksomlyón zarándoklók szájából hangzott el, március 15-i, június 4-i magyar kultúra napi ünnepek része lett Kézdivásárhelytől Birsbane-ig, számos helyszínen. Magyar közösségek sora döntött úgy, hogy ezzel a dallal tesz hitet a magyar kultúra és nyelv, a magyar nemzethez való tartozás mellett.
