Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-06-01 / 6. szám
GENERÁCIÓKON ÁT 13 igazi és csodálatos anyuka, tele kreativitással és ötletekkel, amivel sikerült mindig lefoglalnia minket kisgyermekkorunkban. Édesapám csupaszív, jólelkű, lelkiismeretes, szintén nagyon gondoskodó apa volt. Soha nem vettem észre, hogy valaha is a karrier lett volna számára az első. Mi szerepeltünk mindig mindenben az első helyen, lesték minden kívánságunkat. Azt írja a tudomány, hogy az X-esekre jellemző, hogy fiatalkorukat a szüleik példájával szembeni szkepticizmus jellemezte, az „én majd másként csinálom" érzése. A legjobban iskolázott és a legmegbízhatóbb munkavállaló nemzedéknek tartják, igazi csapatjátékosoknak. Ez talán annak is köszönhető, hogy pályakezdőként nekik a szocializmus kiszámítható, langyos biztonsága, rögzült hierarchikus viszonyai helyett keményen meg kellett küzdeniük a munka világában az érvényesülésért, a túlélésért. A sikerhez a tudás mellett gyakorlatiasság, gyors reagálás, fokozott munkatempó kellett, nyitottság az új kihívásokra, képesség a megújulásra, akár egy újrakezdésre és persze nyelvtudás. Mai céljaik: a biztos megélhetés, a munka és a magánélet egyensúlyba kerülése. Jól hangzik, bár a rám jellemző módon nehezen ismerném be, hogy így van. Na, a gyermekeim már az Y generációhoz tartoznak (1980-1994). Különlegesek, számomra biztosan. Igyekeztem gyerekkorukban sokat foglalkozni velük, olvasás, a kézügyesség, a logikai gondolkodás fontos részét képezte életünknek. Mindkettőjükre büszke vagyok a mai napig is. Néha még anyatigrisként védeném őket, de a józan ész azt diktálja, hogy hagyjam őket. Nagyon-nagyon nehéz elengedni őket. Tapasztaltam, hogy mindegyikőjük magabiztos és optimista, jó csapatjátékosok. Igyekvőek, kellően erősen motiváltak, racionálisak, és már látom, hogy hosszú távra is terveznek. Másként kell motiválni őket, mint például az X generáció szülötteit. Hatalmas felelősség, megfelelési kényszer és pörgés nehezedik a vállukra. Ott van még a családban a Z generáció (1995-2010) mai kiskamaszok és a kisgyerekek. Órájuk mondják azt, hogy a kezükben mobiltelefonnal és tablettel születtek. Jó vagy rossz, igazából nem tudom, de idejük nagy részét a neten lógva, online töltik. Veszélyesen és olykor felelőtlenül közösségi oldalakon chatelnek és barátkoznak. Megrögzött „klik- és lájkvadászok". Fokozott figyelemre van szükségük, mert nem érzik ennek veszélyét. De ez a generáció már sokkal tudatosabb fogyasztó, és az új technológia, technika nyújtotta lehetőségek a legvonzóbbak számára. Minden fontosabb eseményt, legyen az pozitív vagy negatív, meg is oszt a közösségi oldalakon. A mobil és az internet segítségével a világ bármelyik pontján elvégzik feladataikat, létrehozzák virtuális közösségeiket. így már kicsi koruktól kezdve digitális történetük lesz. Mit kezdjünk egyáltalán ezekkel a generációs attitűdökkel? Hogyan kezeljük? Hogyan kerüljük el a konfliktusokat? Mindegyikünknek (X,Y,Z) megvannak a rigolyái, a menetrendszerűen vitát robbantó időzített bombái, a gyenge pontjai, ahova könnyen oda lehet „szúrni": „Ja, persze, azért ilyen a gyerek, mert Y/Z generációs. Dobjuk sutba az életkori tényezőt. Tiszteletet adni és kapni mindkét fél számára felemelő érzés, éljünk vele, bennünket gazdagít. A konfliktusok ellenére mégis nagyon vágyunk egymás társaságára, úgyhogy amikor végre együtt vagyunk, azért a nap végére mindig nagy az egyetértés, megfogadjuk, hogy na, aztán mostantól sokkal többször és gyakrabban összejövünk. Mi, Veteránok, X-, Y- és Z-sek. Jövőre kezdődik előröl minden. Van élet a Z után is, mert 2010 után pedig megérkeztek, érkeznek folyamatosan a család új nemzedéke: az Alfa generáció gyermekei.
