Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-06-01 / 6. szám
ATOMJÖVŐ 5 Örökségünk - reális jövő Dr. Szerbin Pável | Fotó: Feke Lajos, Jenei Ferenc - „A Ti Fotóitok" fotópályázat, TLK Őseinktől örököltük az élet lehetőségét ezen a nagyszerű bolygón. Mivel életünk kozmikus értelemben csak egy pillanat, a körülöttünk lévő világ változásait alig érzékeljük, úgy tűnik nekünk, mintha az statikus lenne. Holott változik, csak a mi élettartamunkhoz képest igen lassan. Nekünk minden tavasz ugyanolyan kikelet, kellemes melegedés, virágzás, megújulás. De ez a hely, ahol most élünk, volt már fagyos medence, hullámzott itt tenger, és voltak itt trópusi erdők. Most egy kellemes, élhető helynek tűnik, azonban nagy valószínűséggel nem lesz ez mindig így. De hogy mi, mikor, miért, hogyan és milyen ütemben fog változni, nem tudhatjuk, csak egy biztos, hogy változás lesz. Az utóbbi időben egyre többet hallunk a globális éghajlatváltozásról. Ennek fő oka egyes meghatározó gazdasági-politikaitudományos érdekkörök szerint az üvegházhatású gázok (főként szén-dioxid) emberi eredetű kibocsátása a fosszilis üzemanyagok elégetése következtében (áramtermelés, közlekedés, épület fűtés-hűtés stb.). Ezt magunk is érzékeljük, hiszen kicsit mintha melegebbek lennének a nyarak, sokasodnak a világban a szélsőséges időjárási jelenségek - bár lehet, hogy csak a média hozza hozzánk közelebb a Föld más pontjain lezajló különös eseményeket. Azonban sokan nem osztják ezt a nézetet, hogy mi magunk okozzuk a melegedést, ők úgy gondolják, hogy a Nap által a Földre sugárzott energiamenynyiség változása, valamint a légkör összetett folyamatai és azok kényes egyensúlyának billenései okozzák az éghajlat módosulását. Utóbbi véleményt igazolja, hogy Földünk történelme a természetes felmelegedések és lehűlések láncolata. De maradjunk a realitások talaján, és fogadjuk el az éghajlatváltozás emberi eredetét, mert jelenleg ez terjedt el leginkább a köztudatban, és ismerjük el, hogy az ipari forradalom kezdete óta eltelt kb. két évszázad alatt évmilliók során felhalmozódott fosszilis anyagokat pöfékeltünk a levegőbe. És ez nem jó. Mert mindannyian tiszta környezetre vágyunk. A tiszta energiatermelés egyik szinonimájává váltak az utóbbi években a megújulok - a szél-, nap-, víz-, geotermális és bioenergia. Azért megújulok, mert nem kell hozzájuk külön üzemanyag, hiszen a Nap által a Földre sugárzott energiát alakítják át, és mindig újratermelődnek, amíg létezik a Nap és a Föld. Valljuk be, nagyon csábító lehetőség, hogy üzemanyag nélkül, „ingyen" állítsunk elő tiszta energiát, és ebből fedezzük az emberiség teljes energiaszükségletét, megőrizve örökségünket, a tiszta levegőjű, tiszta vizű Földet. Nem lennének urán- és szénbányák, olaj- és gázkutak és vezetékek, olajfinomítók, kipufogógázok, szennyezett vizek és kéményfüst, függőség az importenergiától, sőt háborúk sem lennének az energiaforrásokért. De vajon reális lehetőség ez? A zöldek szerint az átalakítás már néhány évtizeden belül megvalósítható, a józanabbak hosszas átmenetet jósolnak, a gyakorlatias gondolkodásúak a több lábon állást részesítik előnyben, a szkeptikusok nem hisznek az emberi eredetű éghajlatváltozásban és az emberiség képességében összefogásra magasztos célok érdekében. De a folyamat elindult, megszületett a párizsi klímaegyezmény, az EU lépésről lépésre szigorítja éghajlatvédelmi célszámait, városok kívánnak átállni a 100% megújuló energiaellátásra (Salt Lake City, Vancouver, Malmö, Freiburg), politikai jelszó lett a gazdaság dekarbonizációja (a fosszilis energia használatának megszüntetése), az emberek egyre növekvő többsége hiszi, hogy a megújulóké a jövő. Teljesen egyértelmű, hogy a gazdaság dekarbonizációja egyre több, nagyon sok villanyáramot jelent, gyakorlatilag mindent villamosítani kell majd. Ha ezt a töretlenül növekvő áramigényt a legnagyobb potenciállal rendelkező, de időjárásfüggő, ezért változékony rendelkezésre állású megújulókból (nap és szél) akarjuk fedezni, akkor ezek mellé hálózatstabilitási okokból folyamatosan és nagy megbízhatósággal rendelkezésre álló és szintén kibocsátásmentes energiát kell alkalmazni háttérkapacitásként. Utóbbit két nagy forrásból lehet kielégíteni: atomenergiából és szénleválasztásos (CCS) fosszilis forrásokból. Különböző okokból
