Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-04-01 / 4. szám

RÉGI MOTOROSOK 53 Első találkozásom Líviával még arra az időszakra tehető, amikor édesanyám is a vegyészeten dol­gozott, jómagam pedig épphogy felnőtté váltam. Nagy, csodálkozó szemmel néztem őt fiatalos, vidám kolléganőivel együtt. Reméltem és reménykedtem, hogy egyszer majd én is olyan le­hetek, mint ők. Energikusak, vidá­mak, tele reményekkel. Eltelt azóta néhány évtized, de úgy vettem észre, hogy Lívia ebből a szem­pontból szinte mit sem változott. Ezért örültem annak, hogy vállal­kozott erre az interjúra. Az erőmű­ben 1978. szeptember elsején kez­dett. Ez volt az első munkahelye, és a vegyészeten kezdett dolgozni műszakos laboránsként.- Hogyan jellemeznéd ezt a kez­deti időszakot? Mit jelentett szá­modra itt dolgozni abban az idő­ben?- Akkor még csak az ún. indító kazánház működött, az volt a fel­adata, hogy meleg vízzel és fűtés­sel lássa el a lakótelepet. Kis lét­számú, családias légkör volt. Ezek után adták át a vegyészek mosta­ni épületét. Itt már azért egészen más volt a légkör, több feladat volt, és különös odafigyeléssel zaj­lott a munka.- Hogyan alakult az erőműves pályád a későbbiekben?- 1981-ben megszereztem a technikusi oklevelet, majd a ra­diokémiái laboratórium meg­alakulása után ott kezdtem dol­gozni. Részese voltam az első rendszermosatásoknak, melegjá­ratásnak, blokkindításnak.- Később, 1991-ben átkerültem a Sugárvédelmi Osztályra, azóta is itt dolgozom.- Voltak-e valamilyen - akár pozi­tív, akár negatív - szempontból kü­lönösen emlékezetes események, történetek a kezdetekből?- Óriási dolog, hogy mi még lát­hattuk felépülni az erőmű blokk­jait. Olyan helyeken járhattunk a főépületben, amit ma már nagyon kevés dolgozó ismer. A legna­gyobb élményem az volt, amikor az 1. blokk indításakor én is ott áll­hattam a pódium mellett, és mér­hettem a bórsav-koncentrációt az első szabályozórudak mozgatá­sakor. Sok szép emlék van, hiszen fiatalok voltunk, és a teherbírásunk akkor még végtelennek tűnt.- Család, hobbi, szabadidő?- A férjem szintén itt dolgozik az erőműben, ő is már „ezer éve". A sugárfizikai laboratórium vezetője. Két gyermekünk van. Gergely 27 éves, az egyetem elvégzése után Szekszárdon helyezkedett el, ahol pénzügyi és számviteli munkatárs­ként dolgozik. A lányom, Krisztina az ELTE-re jár, magyar-történelem szakos tanárnak készül, most má­sodéves. 1995-ig Pakson laktunk, majd a lányom születésekor Tol­nára költöztünk. Nagyon sokat ki­rándulunk a barátainkkal, sok szép helyét felfedeztük már hazánknak. Szeretek olvasni, szeretem a jó fil­meket. Sokat vagyunk együtt a kereszt­gyerekeinkkel, akiket imádunk. A maradék szabadidőnket a ház körüli teendők teszik ki, mert egy családi házban mindig van mit csi­nálni, hogy az ember ne unatkoz­zon.- Mik a terveid a jövőre nézve?- Szeretnék még dolgozni egy ideig, de ezeket az elképzeléseket és a terveimet nagyban befolyá­solják a gyermekeim tervei, mert a családom a legfontosabb az éle­temben. Törzsgárdatagsági elismerések 2017. március 10 éves Várhegyi Attila MVIGH MIG MFOVIMO Bardon József BIG SKVFO DO Gyöngyösiné Nyúl Petra GIG LOGFO BSZO 30 éves Ágoston Miklós BIG MINFO MFO Dr. Angyalné Kiss Bernadett Ibolya HŰIG

Next

/
Oldalképek
Tartalom