Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-04-01 / 4. szám
50 NYUGDÍJASAINK Jó párost alkot a zongora és a sárkányhajó Vadai Zsuzsa | Fotó: saját archívum Pipa Károlyné, Emiké és Pipa Károly Karcsi: - A közös életünk egy ifjúsági találkozón kezdődött 54 éve Pécsett, Emiké itt élt a családjával, én csepeli srác voltam. A vegyipari egyetem befejezésekor Gyöngyösön kapott állást, és odaköltöztünk. Az én szakmám szerszámkészítő volt, de az erőműben a hajtóművek gépészeti részére vettek fel, kitanultam a szakmát, és nagyon megszerettem. Távol kerültünk a családunktól, és tíz év után hallottuk, hogy Pakson már gőzerővel veszik fel a munkavállalókat, így mi is útra keltünk. Az erőműben 1979. január 2-án kezdtünk dolgozni. Feleségemet a Vegyészeti Osztályra laborvezetőnek, engem a karbantartásra, az Armatúra-karbantartó Osztályra, a hajtóműves részre mint csoportvezetőt vettek fel, majd később a terület művezetője lettem. Boldogok voltunk, hogy mindketten a szeretett szakmánkban dolgozhattunk. A fiatalok lendületével a legjobb tudásunkat adva tettük a dolgunkat az erőműért, a családunkért. Nyugdíjba 1994-ben, illetve 1996-ban mentünk. A munka mellett részem volt a sportélet szervezésében. Az Atomerőmű Sportegyesületen belül megalakítottuk a kajak-kenu szakosztályt, amelynek első szakosztályvezetője voltam. A vízi sportot, a kajakozást próbáltuk népszerűsíteni, hogy a gyerekeink minél többen jöjjenek sportolni. A vállalat vezetőit is beültettük egy hajóba, és a Dunán felmentünk a városig, majd visszajöttünk és kikötöttünk. Számomra felejthetetlen emlék marad, hogy egy egyszerű juhász ember a birkanyáját legeltette, és az egyik kidőlt fa rönkjén üldögélt. A volt vezérigazgatónk, Pónya József odaült mellé, és úgy beszélgettek, mintha gyerekkori barátok lettek volna, példaértékű volt számunkra az emberség és tisztelet egymás iránt. A sport mindig nagy szerelmem volt, a mai napig leigazolt versenyző vagyok sárkányhajóban. Március végétől október elejéig vízen vagyunk, a támaszpontunk a kajak-kenu szakosztály sporttelepe. Egész évben minden héten, ha esik, ha fúj, kedden és csütörtökön 3A 5-től 6-ig edzés van. Fia bármilyen munkám van - még nyáron is a legnagyobb dologidőben -, azt négy órakor abbahagyom, elmegyek az edzésre, majd ha vége, itthon ott folytatom, ahol abbahagytam. Téli időszakban konditeremben bemelegítünk, majd a tanmedencében forgatjuk a vizet. A mi csapatunk neve PAKSI SÁRKÁNY FIA-JÓ, több korosztályból tevődik össze, én a 74 évemmel kilógok közülük. Afiatalokkal nagyon jó felvenni a kesztyűt, ez jó kihívás nekem. Másik kedvtelésem a sport terén a síelés, amit még ma is lehetőségeim szerint gyakorolok. Emiké: - 47 évesen tanultam meg síelni. Kivittek a Tátrába, és egy hét múlva úgy jöttem haza, hogy megtanultam az alapokat. Mostanában már csendesebb vizekre eveztem, az időm nagy részét a zenének szentelem. Édesapám ragaszkodott hozzá, hogy tanul-
