Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-04-01 / 4. szám

46

OSZTÁLYTABLÓ

Építészeti Osztály

Gyöngyösiné Nyúl Petra, Orbán Ottilia | Fotó: Bodajki Ákos

Sárosi Zoltán

osztályvezető

Először 1985-ben került kapcsolatba az erőművel, amikor a többhetes nyári gyakorlatát itt végezte a 22. Számú Állami Építőipari Vállalatnál. A Paksi Atomerőmű Vállalathoz (PAV) friss diplomásként 1986. szeptember 19-én nyert felvételt, ez az első munkahelye. 1986 és 1992 között a Beruházási Főosztályon előkészítő mérnökként dolgozott, majd 1995-ig a Műszaki Tervezési Osztályon építésztervezői feladatokat látott el. Ezt követően az Építészeti Osztály műszaki csoportjának vezetőjeként dolgozott, és 2011-ben Újvári Endrétől vehette át az osztály vezetését. Munkája elismeréseként 2009-ben Céggyűrű és 2010-ben vezérigazgatói dicséretben részesült.

Zoltán szerint azért más egy atomerőműben dolgozni, mert atomerőműből Magyarországon csak ez az egy van. Ebből a privilégiumból sok minden egyéb mellett az is fakad, hogy itt a legtöbb mindent egyedileg kell megalkotni - kevés dolog az, amit máshonnan egy az egyben adaptálni lehet. Ez napi szinten jelent szerinte kihívást és inspirációt.

Zoltán huszonnégy éve nős, és három gyermek édesapja. Felesége pedagógus a paksi Balogh Antal Katolikus Általános Iskola és Gimnáziumban. Gyermekei a paksi Vak Bottyán Gimnáziumban tanulnak. Sára idén érettségizik, és tervei szerint képzőművészeti területen képezi tovább magát. Márta és Árpád az iskola mellett a Tűzvirág Táncegyüttes szorgalmas tagjai. Kertes házban laknak, és a családi projekt mellett nagyon sok

minden érdekli, szereti az igényes könyveket és filmeket. Szívesen jár kiállításokra, mindennapjai része a zenehallgatás. Örömmel tölti el, ha minél többet a szabadban lehet - igyekszik kihasználni a lehetőséget, amit az időjárás és az ideje enged. Lehet az a kert, a Duna-part (ahol van egy nyaralójuk), vagy akár éppen valamelyik magyarországi túraútvonal.

Zoltán szeretne minél teljesebb életet élni, melyben helye van a családnak, a barátoknak, a szakmájának. Fontosnak tartja az életében fenntartani azt az ideális állapotot, hogy reggel optimistán, jóérzéssel kezdeni a napot, és a nap végén tiszta lelkiismerettel nyugtázni: sikerült megtennie mindent, ami tőle tellett.