Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2016-04-01 / 4. szám
20 2016. április Munkatársaink szabadidőben „Életre szóló projektünk a birsültetvény" mym paksi atomerőmű Névjegy Név: Tárnok László Végzettség: gépészmérnök Munka: projektvezető Hobbi: gitározás Sport: teniszezés, bár mostanában nincsen ideje rá Kedvenc könyve: Ken Kesey - Száll a kakukk fészkére Család: felesége Matus Dóra, fiatal gazdálkodó, újságíró.- Régen én is teniszeztem, így tudom, hogy a lakótelepen, a teniszpálya környékén nőttél fel, és nem kertes házban, hanem panelben. Hogyan csöppentél bele a gazdálkodásba?- A történet ott kezdődik, hogy feleségem, Dóri, vidékfejlesztési agrármérnök végzettségű. Mindig szerette a biológiát, és továbbtanuláskor inkább ezt az irány választotta a magyar helyett, ami szintén nagyon jól ment neki. Sokat tervezgettünk, keresgéltünk, merre lenne jó elindulnia a szakmában. Aztán két éve sikerült egy nagyobb földterületet vásárolnunk, 4,3 hektáron kezdhettük meg a gazdálkodást.- Miért éppen a birsre esett a választásotok?- Próbáltunk piaci rést keresni, és a birstermelés Magyarországon nagyon viszszaesett. Úgy gondoltuk, hogy ezer négyzetméteren nem érdemes elkezdeni gazdálkodni, várnunk kellett a kedvező pillanatra, mert hosszú távra tervezünk.- Mégis hány fát jelent egy ekkora földterület?- Kétezer-kettőszáz fát - ez Tolna megye legnagyobb birsültetvénye -, amiket három ütemben telepítettünk. Először kilencszáz darabot, majd hozzá négyszázat. Tavaly tavaszra így még kéthektárnyi területünk parlagon volt, amivel kezdenünk kellett valamit, és abba paszternákot vetettünk. Zöldséget termelni azonkívül, hogy kemény fizikai munka, nagyon körülményes is, mert sokat kell gyomlálni, öntözni. De ezen mára szerencsére túl vagyunk, és egy saját terméket is készítettünk belőle, a paszternákchipset. Tavaly ősszel aztán a többi fát is elültettük. A 2200 gödröt markoló ásta ki, de betemetni már nekünk kellett. A kerítés építése is hosszadalmas munka volt, minden cölöpöt kézzel kellett leverni.- Mi a te részed a családi vállalkozásban?- A biológiához nem értek, így főleg a fizikai munkából veszem ki a részemet. A gépészmérnöki végzettségem jól jön, mert ha egy traktort kell megszerelni, tudom, hol kell keresni a megoldást. Metszek, permetezek, kapálok, mindig éppen amit kell. A régi kis autóm sem volt ehhez az életmódhoz megfelelő, egy olyanra kellett lecserélni, amivel ki lehet jutni nehezebb körülmények között is a fákhoz, és meg lehet oldani vele például az öntözést is.- Hogyan telik egy napod kora tavasztól késő őszig?- Reggel fél hatkor kelek, kb. fél hétre érek be az erőműbe, és úgy négyre végzek. Utána hazamegyek, átöltözöm, és irány a birtok, ahol aztán sötétedésig dolgozunk Dórival, mert ő is részt vesz mindenben. Abba kell belegondolni, hogy ha csak 10 másodpercet számolunk egy fára, akkor minden fa végigjárása már hat órát jelent, de ilyen rövid munka nem is létezik. Sokszor előfordul, hogy ránk sötétedik kint, és volt már olyan is, hogy a sötétben azt se tudtam, merre induljunk el kifelé.- Projektvezetői munkád tapasztalataiból tudsz valamit hasznosítani a gazdaság működtetésében?- Úgy gondolom, azért lett belőlem projektvezető, mert proaktívan próbálom megoldani a feladatokat, és jól meg tudom szervezni a végrehajtásukat. Ehhez be kell tudni osztani az erőforrásokat, ütemezni a részfeladatokat. Ezek a tapasztalatok itt is hasznosak. Fontos, hogy rövid és hoszszú távú terveink és céljaink is legyenek. A birscsemetéket az első három évben nem szabad hagyni, hogy termést hozzanak, mert erősödniük kell. Az első három év csak a munkáról szól, az alapozásról, a későbbi eredmények érdekében. A tavalyi idényben átlagban napi 13 órát dolgoztunk, de ez most így van rendjén, ezt a rengeteg munkát most kell beletenni ebbe a történetbe.- A feleséged most már az Agricum termelői termékek boltját is vezeti. Miért tartottátok fontosnak, hogy ezzel is foglalkozzatok?- A boltban a környékbeli termelők mutathatják meg termékeiket, ami Pakson és talán Tolna megyében is hiányt pótol. Nem szeretnénk azok közé tartozni, akik mindig csak panaszkodnak, hogy ez is hiányzik, az sincsen. Ezzel a bolttal is megpróbálunk tenni azért, hogy Paks és a paksiak identitása erősödjön. Mivel mi magunk is gazdálkodunk, hitelesek tudunk lenni a termelők felé is. Susán Janka Hagyományteremtő borverseny Kutatások igazolták, hogy az alkoholt - kiváltképp a vörösbort - mérsékelten fogyasztó emberek ritkábban kapnak szívinfarktust, és általában tovább élnek, mint az absztinensek vagy az alkoholisták. Ezzel kapcsolatban sokszor emlegetik a „francia paradoxon" néven ismert jelenséget: a franciák életkilátásai, szív- és érrendszeri statisztikái jobbak, mint sok szomszédos európai ország lakóié. Mivel az üzemviteles kollégák között is nagyon sok amatőr borász van, és úgy gondolják, vallják, hogy fontos az egészség, bemutatták és megmérették a jobbnál jobb boraikat. Az aktív ÜVIG-es munkavállalók közül 15 amatőr borász 55 bormintával indult hagyományteremtő szándékkal az amatőr borversenyen február 19-én. Négy kategóriában lehetett nevezni: 2015. évjáratú fehér, rosé (siller), vörös és óbor (fehér, vörös). A borokat 8 tagú külső szakértői zsűri bírálta el. A négyfős vörösborbizottság elnöke, Pálos Miklós (Szekszárd) elmondása szerint, a 2015. év szép évnek tekinthető a bortermelők szemszögéből. Sok volt a napsütéses napok száma, és megfelelő mennyiségű csapadék is volt. Szüretkor igazolta mindezt a szép cukorfok is. Ennek megfelelően nagyon szép eredmények születtek: 7 arany, 7 ezüst, 5 bronz és 5 oklevél. Nagyon jó minőségű, kiváló borokat értékelt a bizottság. A másik négyfős fehér-rosé-bizottság elnöke Misóczki Béla (Zomba) összegezte ebben a kategóriában az eredményt, ahol fehér: 3 arany-, 7 ezüst-, 7 bronzminősítés volt, rosé: 2 arany, 5 ezüst, 1 bronz, 2 oklevél. Az óborok kategóriájában nem született kiemelkedő eredmény, de ezeket is oklevéllel jutalmazta a bizottság. A legjobb fehérbor díját Csapó András (vegyes fehér) vehette át, legjobb rosé: Keresztes Pál (cabernet savignon), legjobb vörös: Makovinyi Attila (merlot), legjobb óbor: Debreceni Csaba bora volt. A kategóriák legjobb borát jelképes tárgyjutalommal díjazták. Az eredmények kihirdetését követően vacsorával, baráti beszélgetéssel, borkóstolással folytatódott a rendezvény. A résztvevők megállapították, hogy olyan jó minőségű, fantasztikus borokat bíráltak, hogy hagyományteremtő módon megismétlik minden évben a versenyt. Sőt, azt is ki merik bátran jelenteni, hogy ennél jobb borok nem találhatók az erőműves borosgazdák borai közt, hacsak bármelyik szervezet ezt meg nem cáfolja. Legyen ez akár egy felhívás, illetve kihívás a többi társzervezet számára! Orbán Ottilia
