Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2016-04-01 / 4. szám
18 <IQ> mym paksi atomerőmű 2016. április Műszaki átalakítások - Folyékony radioaktív hulladékok cementezésre szolgáló technológia Történeti előzmények -1. rész A Paksi Atomerőmű nagy hangsúlyt helyez a technológiai folyamatokra, a rendszerek, berendezések műszaki állapotára, ezért az erőműben a rendszeres karbantartások mellett folyamatosan végeznek újításokat, átalakításokat. Ezekből adunk ízelítőt egy-egy projekt bemutatásával. Az atomerőmű üzemeltetése során keletkező kis és közepes aktivitású folyékony radioaktív hulladékok (sűrítmények, iszapok, dekontamináló hulladékok, savazó oldatok, kimerült ioncserélő gyanták) megfelelő kezelése, szilárdítása (azaz szilárd mátrixba ágyazása) műszakilag és nukleáris biztonsági szempontból alapvető követelmény, hiszen csak így válik lehetővé ezen hulladékok végleges elhelyezése. A szilárdítás legalkalmasabb technológiájának az atomerőmű sajátosságaihoz igazodó kiválasztása és telepítése komoly szakértelmet igénylő feladat. Az erőmű életét a kezdetektől végigkísérő kérdéskör történetébe, valamint a kiválasztott és jelenleg beruházási fázisban lévő projekt különböző munkafázisaiba Kiss Ferenc műszaki főszakértő, a projekt vezetője segítségével adunk betekintést - több részre bontva, folytatólagosan - az Atomerőmű újság olvasói számára. Első cikkünkben a történeti előzményeket elevenítjük fel. Az atomerőmű üzemeltetése során keletkező kis és közepes aktivitású folyékony radioaktív hulladékok feldolgozására a 80-as évek első felében a Paksi Atomerőmű Vállalat (PAV) egy cementezési technológiát választott ki. (Ma már kevesen emlékeznek rá, hogy az akkoriban elérhető, másik technológia, a folyékony hulladékok bitumenbe ágyazása egy japán bitumenező üzemben történt, haláleseteket is eredményező tűz miatt nem jött igazából szóba.) Az akkori elképzelés szerint a hulladékok becementezése a két segédépület bővítéseként megépítendő, két külön cementező épületrészben történt volna. Ebből adódóan egy, a német NUKEM cég által gyártott - kerekeken mozgatható, (mobil), MOWA (Mobil Waste Anlage) típusú - berendezés beszerzésére született cégvezetői döntés. Tekintettel a Feked-Véménd-Ófalu—Bátaapáti térségében megvalósítani tervezett, földfelszíni, végleges hulladéktároló megépítésével és üzembe helyezésével kapcsolatos bizonytalanságra az akkori vezetés úgy döntött, hogy csak az 1. segédépületben kell megépíteni a most is használt átmeneti hulladéktárolót. A 2. segédépület mellé pedig - az eredeti szovjet tervek szerinti átmeneti tároló helyére - a MOWA cementező technológiát befogadó épület felépítéséről született döntés, így a MOWA-berendezés mobil jellege okafogyottá vált. Sikeres gyártóművi próbák után, a MOWA-berendezés paksi inaktív próbáinak többszöri sikertelenségét követően (nyomószilárdsági és gyantaadagolási elégtelenségek miatt) a PAV vezetése 1991 decemberében úgy döntött, hogy a cementezés beruházási munkáit felfüggeszti. Ebben a döntésben annak is szerepe volt, hogy az akkori illetékes miniszter elutasította a földfelszíni, végleges hulladéktároló engedélykérelmét, azaz bizonytalanná vált a cementezett hulladékok végleges elhelyezhetősége. A német cég később a berendezés hibáit kijavította, és ezt követően az inaktív próbák sikeresek voltak. A folyékony hulladékokra vonatkozó feldolgozási, illetve kezelési koncepció időközben lényegesen megváltozott, a felszíni hulladéktároló létesítésének kudarca után létrejött Nemzeti Projekt keretén belül. A körülményeket figyelembe vevő új elgondolás szerinti célok a következők voltak:- a folyékony hulladékok markáns térfogatcsökkentése a finn IVO-technológiával (bórsavvisszanyerés, ultraszűrés, céziumizotópok eltávolítása),- szennyezett technológiai bórsavoldatok tisztítása ultraszűréssel,- a két segédépület csőhíddal történő technológiai összekötése,- a térfogatcsökkentett folyékony hulladékok hordókban történő becementezése a MOWA-berendezéssel. A segédépületek összekötése csőhíddal biztosítja azt, hogy az 1. segédépületben lévő hulladékot is be lehessen cementezni a 2. segédépület melletti - építészetileg is befejezendő - hulladékkezelő épületbe telepítendő MOWA-berendezéssel. A Bátaapátiban kialakítandó végleges hulladéktároló elkészülésének bizonytalanságai, illetve elhúzódása miatt az egyre szaporodó mennyiségű kis és közepes aktivitású hordós hulladékok szükségessé tették, hogy a cementezési technológia épületében is létesüljön szilárd radioaktív hulladékok átmeneti tárolására alkalmas hely, biztonsági tartalékként. A 2. segédépület mellett épített hulladékkezelő épületet átalakítását 2009-ben befejezték, a cementezés MOWA-technológiájának befogadásán kívül 2000 db, szállító- és tárolókeretbe (hordkeretbe) helyezett 200 literes hordóban lévő, szilárd radioaktív hulladékok átmeneti tárolására is alkalmassá tették. Prancz Zoltán A KISJELES működik -1. rész Az Atomerőmű újságban két ízben is beszámoltunk már az ún. kis jelentőségű eltérések társasági szintű kezeléséről: a bejelentésüket lehetővé tevő, illetve megkönnyítő rendszer bevezetéséről, az idáig elvezető körülményekről, tapasztalatokról, valamint arról, hogy bár kis jelentőségű eseményekről van szó, a megfelelő kezelésüket mégsem tekinthetjük kis jelentőségűnek, hiszen olyan biztonsági és munkakultúrára törekszünk, amely nem enged szemet hunyni a legenyhébb hibák, rendezetlenségek felett sem. A kis jelentőségű események bejelentőrendszere - röviden KISJELES - immár többéves működésre tekint vissza. Ez lehetővé tesz egyfajta értékelést, kijelölheti a továbbfejlesztés irányait, egyszersmind alkalmat ad arra, hogy ismételten felhívjuk a figyelmet a KISJELES használatára. Az alapfogalmak felelevenítéséül: kis jelentőségű eltérésnek nevezzük azokat az eltéréseket (eseményeket, hibákat), amelyek a hatósági kritériumok és a belső jelentési kritériumaink szerint nem jelentéskötelesek, ebből következően formálisan nem is vizsgálandóak, és kezelésük elsősorban nem a hibanaplózó rendszerben valósítható meg. Azonban számbavételükkel és különböző szempontok alapján végzett trendelemzésekkel azonosíthatók azok az esetlegesen romló tendenciák, amelyek viszont már biztonkisjeles Kis Jelentőségű Események sági jelentőséggel rendelkező események bekövetkezéséhez vezethetnek. Ebbe a kategóriába sorolhatók az olyan helyzetek is, amelyek során a dolgozók valós esemény vagy eltérő állapot létrejöttét akadályozzák meg azzal, hogy az általuk végrehajtandó beavatkozás tévességét még időben azonosítják, és nem hajtják azt végre. A KISJELES-rendszer tehát két alapvető funkciót lát el: 1. a bejelentett eltérések kezelését, így a megfelelő intézkedés meghozásának támogatását; 2. az eltérések regisztrálását, ezáltal az esetleges tendenciák elemzésének, illetve a tapasztalatokból való kollektív tanulásnak a támogatását. A bejelentések saját számítógépről, a portál (társasági intranet) nyitóoldalán található felületen keresztül vagy az üzemi terület frekventáltabb helyszíneire kihelyezett érintőképernyős terminálokon tehetők meg. A kis jelentőségű eltérések gyűjtése 2013 decemberében kezdődött el, és azóta megszakítás nélkül zajlik. Az eltelt időszak fényében egyértelműen megállapítható, hogy a KISJELES működik, azaz megfelelően funkcionál, valóra váltani látszik a vele kapcsolatos előzetes várakozásokat, hiszen nagyszámú munkavállaló élt és él a működésünk javításának, illetve a problémák megelőzésének ezzel a lehetőségével. Prancz Zoltán
