Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2016-03-01 / 3. szám
24 2016. március mym paksi atomerőmű Borillemtan I. A bor a legsokszínűbb ital, a világ minden pontján találkozhatunk vele, szinte áttekinthetetlen a sokfélesége, a származási helyétől a fajtáján át az évjáratáig. Ennek megfelelően széles körű a kínálat a szaküzletektől kezdve a közvetlen termelőkig, ízlés és nem utolsósorban pénztárca dolga, hogy ki melyik bort részesíti előnybe. Fogyasztása természetesen függ az alkalomtól, a hangulattól és érzékszerveink érzékenységétől is. Azt, hogy ki milyen bort részesít előnyben, mindenki maga és kizárólag kóstolással tudja eldönteni. Mi itt a Szekszárdi borvidék tájain különleges helyzetben vagyunk, mivel Magyarország egyik történelmi borvidéke kínálja nekünk nedűit, amelyekkel nemcsak az üzletek és pincészetek kínálatában találkozhatunk, hanem borbemutatókon, borkóstolókon is. Azonban ezeken a rendezvényeken is illik bizonyos szabályokat betartani: Hogyan viselkedjünk a borkóstolón? • Első és talán legfontosabb szabály: Mindig figyeljünk oda a bort bemutató személyre. A sommellier-vel párhuzamosan beszélni, mobiltelefonálni illetlenség! • Borkóstoló előtt ne használjunk erős illatszereket (parfüm, arcvíz), mert ezek könnyen becsaphatják érzékszerveinket! • Borkóstolás alkalmával a poharat csak egyharmadig töltsük. • Addig nem szabad megkóstolni az éppen kitöltött bort, amig a bemutató személy fel nem szólítja rá a társaságot. • Mindig hagyjunk a poharunkban egy kortynyit, amíg az adott borról beszélnek, mert egy új észrevétel esetén így újra tudunk kóstolni. • Soha ne adjuk oda a nekünk kitöltött bort másnak. Ha nem kívánjuk elfogyasztani, öntsük a kiöntőedénybe. • A kiöntőedény tartalmát ne akarjuk elfogyasztani, még ha első pillanatban jó ötletnek tűnik, mert ez igen sértő lehet a borászra nézve. • Illetlenség, ha a bort nem fogadjuk el. Ha pechünkre gyógyszert szedünk vagy autót vezetünk, kérjünk keveset a poharunkba, nézzük meg a színét és illatoljuk, majd ezt követően öntsük ki. • A visszakóstolás előtt ne koccintsunk, ne köszöntgessük egymást. • Mindig reagáljunk a borra, szóljunk róla, de legalább a házigazdára vetett elismerő pillantással illő jelezni, hogy értékeljük a bort. A legnagyobb illetlenség, ha a bort „nem vesszük észre”. • Akármilyen is a bor, keressük meg benne a jót, az említésre méltót, és a nemtetszésünknek csak akkor adjunk hangot, ha a házigazda nyomatékosan felszólít rá. • Ha pincében vagyunk borkóstolón, sose kopogtassuk a hordókat, mert ez olyan, mintha a pénztárcájában levő pénzt számolnánk meg. Ez az egyik legnagyobb illetlenség! • A visszakóstolás poharával köszöntsük a házigazdát, és köszönjük meg a bemutatót. Végezetül, ne felejtsük el: a borkóstoló az érzékek találkozásáról, a minőségről, a sokszínűségről és nem a mennyiségről szól. A kulturált borfogyasztás aranyszabálya a mértékletességben rejlik. Lényege pedig a fogyasztás módjában, mennyiségében és minőségében, választékában keresendő. Kovácsné Andi Kardos Jázminnak hívnak. Veszprémben születtem 2015. december 3-án. Születéskori súlyom 3550 gramm, hosszúságom pedig 53 centiméter volt. Második gyerekként érkeztem a családba. Mosolygós, kedves kisbaba vagyok. Ügyes vagyok, és sokat alszom, így a szüleim sem fáradtak, sokat tudnak velem foglalkozni. Apukám, Kardos Dávid, a Rehabilitációs Központban presszósként dolgozik. Anyukám, Rozgonyi Melinda, születésemig óvodapedagógusként dolgozott. Várhegyi Dórának hívnak. Második gyermekként, 2016. január 9-én, 7:57 perckor születtem Szekszárdon, 3520 grammal és 57 centiméterrel. Szép sötétbarna hajú kiscsaj lettem. Kedvenc ételem az anyatej. Sokat alszom napközben, és sokat mosolygok alvás közben. Szeretem a zenét, ezért éjszakánként erősítem a hangszálaimat. Édesanyukám, Dalma, óvónőként dolgozik Szekszárdon, a Wosinsky-óvodában. Apukám, Várhegyi Attila, egy kiváló csapatban, a Villamos Műszaki Osztály Forgógép és Installációs Csoportban berendezésmérnöki munkakörben dolgozik. lU ahahií'ck A nevem Fábián Éva Liza. Szekszárdon születtem 2015. december 29-én. Születési súlyom 3300 gramm, hosszúságom 53 centiméter volt. Második gyermekként érkeztem a családba. Szüleim szerint nagyon jó baba vagyok. Nagyon jó az étvágyam. Nappal sokat vagyok ébren, viszont éjjel jókat alszom. Sokat mosolygok, vidám kisbaba vagyok. Apa, Fábián Ferenc, a Villamos Karbantartó Osztály Generátor-karbantartó Csoportjában villamos gépszerelő munkakörben dolgozik. Anya, Fábián-Szőke Nikolett, most gyesen van velem. Bodahelyi Zsófiának hívnak. Szekszárdon 2016. január 19-én, 17 óra 39 perckor láttam meg a napvilágot. Születési súlyom 3500 gramm, hosszúságom 56 centiméter volt. Első gyermekként érkeztem a családba, a vártnál egy kicsit később, ezzel máris anyára és apára hozva a frászt. Szüleim szerint jó kisbaba vagyok, sokat vagyok ébren, és nagyon szeretek mosolyogni. Apukám berendezéstechnikusként dolgozik a Gépész Műszaki Osztályon. Anyukám, aki korábban szakácsként dolgozott, jelenleg itthon van velem. A nevem Kovács Bence. Szekszárdon születtem 2016. január 2-án. Születésemkor súlyom 3230 gramm, hosszúságom 53 centiméter volt. Első gyermek vagyok a családban, szüleim már nagyon vártak engem. Nagyon jókat eszek, és szeretem ébren tartani a szüléimét. Szeretek a friss levegőn sétálni. Kedvencem a rockzene. Apukám, Kovács Sándor, kalibráló mérnök a Metrológiai Üzem, Sugárfizikai Laboratóriumánál. Anyukám, Rittmann Veronika, születésemig Szekszárdon, a turisztikai információs irodában irodavezetőként dolgozott. Kunner Csongor vagyok, és Szekszárdon születtem 2016. január 17-én 3280 grammal és 54 centiméterrel. Van egy négyéves fiútestvérem, Zsombor, aki már nagyon várta, hogy megszülessek! Sokat eszem, nagyokat alszom, szeretem figyelni és hallgatni mikor a tesó körülöttem szaladgál, nevetgél. Apukám, Kunner János, a Reaktor Karbantartó Osztályon dolgozik reaktorszerelőként. Anyukám, Kunnerné Böcz Regina, jelenleg otthon van velem. Kissné Farsang Erika
