Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2016-12-01 / 12. szám

AZ OTTHON FÉNYE 23 Afaddi Mítosz Mesegaléria megál­modója és üzemeltetője többször járt Amerikában is. Egyik alkalom­mal Bokor Balázs nagykövet, Los Angeles-i főkonzul meghívására a Los Angeles-i Egyesült Magyar Házban és a San Diegó-i Magyar Házban sikeres kiállításokon mu­tatta be művészi alkotásait a kali­forniai magyaroknak. A jól sikerült bemutatkozások után visszahívták az országba. Részt vett többek kö­zött Pereházy Miklós, a Los Ange­les-i Egyesült Magyar Ház elnöké­nek 65. születésnapja alkalmából rendezett összejövetelen, ahol ne­ves művészek is felléptek. Mariann József Attila Valami nagy-nagy tü­zet kéne rakni (A tél) és Nagy Lász­ló Táncbéli táncszók c. versével köszöntötte az ünnepeltet, majd interaktív kézműves-foglalkozást tartott a San Diegó-i magyar gye­rekeknek, és nagy érdeklődés mel­lett mutatta be Járatlan utakon c. könyvét a gyerekeket elkísérő szü­lőknek. A magyar mese- és mondavilág ih­lette műveivel mindig elvarázsolja a közönséget, magyarokat, külföl­dieket egyaránt. Idén augusztus 2-án ünnepelte a Mítosz Mesegaléria fennállásának 25. évfordulóját. Ennek tisztele­tére adták ki Mariann harmadik könyvét, mely faddi és szekszárdi bemutatóján is nagy sikert aratott. Számára a múzeumukban őrzött kincsek mellett kiemelt szerepe van a verseknek is, gondolatait szívesen veti papírra. Hozzátéve ehhez képzőművészként alkotott képeit, rajzait és a Mítosz Mesega­lériában sürgő-forgó gyermekek fotóit. A Kékmaradas dal c. kötet bemutatása során a Magyar Kul­túra Lovagja címmel is kitüntetett Príma-díjas képzőművész szívből jövő gondolatait osztotta meg a hallgatósággal, melyeket ebben a rohanó világban hatványozot­tan is figyelmükbe ajánlva, ezúton megpróbálok csokorba kötni. „Aki sokat kap, annak mindig adni kell." A hála központi szereppel bír, „amíg nem vagyunk elég hálásak azért, amink van, addig nem fog­hatunk új dolgok létrehozásába. Ez a mese már mindenkié, a mesé­ben hinni kell, mese nélkül a lélek meghal." A hagyományokat őrizni kell, s egymásnak átadni. „Tegyetek hozzá valamit szívetek­ből - bármit egy aprócska mo­solyt, szétmorzsolt könnycseppet, sírig tartó szerelmet, igaz, tiszta szót, mélyről felszakadó imát, só­hajt, sebeket gyógyító ősi mesét, egy elfelejtett dalt, ami rólunk, az emberről szól. Olyan dalt, mely elvarázsol, álomba ringat, meg­simogat, vigaszt nyújt, a csillagos egekbe emel, térdre kényszerít, és békét teremt a háborgó lelkek­ben." (Részlet a Kékmadaras dal. c. könyv előszavából.) A jó szónak ereje van, a nyitottság és őszinteség a kapcsolatok ková­csa, tegyünk hát hozzá a világhoz valamint a szívünkből...

Next

/
Oldalképek
Tartalom