Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2016-12-01 / 12. szám

A Gyermekemért Alapítványt húsz évvel ezelőtt azért hozták létre, hogy segítsék egy paksi gyermek gyógyulását. Időközben ez a gyermek felnőtt, szerencsére már nincs szüksége ilyen támogatásra. Az alapítványban tevékenykedőkben és néhány paksi szülőben felmerült az ötlet, valahogy fel kellene használni a megmaradt pénzt helyi és a környékbeli sajátos nevelési igényű gyermekek számára. Editet is felkeresték, hogy csatlakozzon az álom megvalósításához.

Az alapítvány mára újra alakulóban van, terveik szerint jövő évtől kezdik meg munkájukat. Céljuk, hogy segítsék azokat a sérült gyerekeket és családjaikat, akiknek nem megoldható az utazás egyegy vidéki fejlesztésre, gyógytornára. Reményeik szerint lesz egy épületrészük is, ahol majd képzett szakembereket, fejlesztőpedagógusokat fogadhatnak - nagy

tehertől mentesítve így az ingázó családokat.

„A cél az, hogy idén felálljon az alapítvány, és a következő évtől aktívan dolgozzunk. Mi szülők kezdeményeztük a szervezet felélesztését, reméljük, hogy ezzel másoknak is tudunk majd segíteni" - meséli Edit az alapítvány rövid és hosszú távú céljait, majd a karácsonyi készületekről kezdünk el beszélgetni.

„Imádom a karácsonyt és az adventi időszakot. A fenyő és mézeskalács illatát, az ünnepi dalokat, a világító díszeket az utcákon, így már mi is jó előre feldíszítjük a házat kívül-belül. Az ünnep előtti hetek elég mozgalmasak. A saját gyerekeimen kívül az unokatesók, valamint Virág osztálytársainak az ajándékait is le kell egyeztetnem a Mikulással és a Jézuskával. Programok is akadnak bőven: óvodai adventi készülődés, iskolai teadélután, balettos fellépés, karácsonyi mazsolaparti a szakszolgálatnál és persze elmaradhatatlan a családi mézeskalácssütés és -díszítés, közben intenzív kóstolással. Aztán ahogy elkezdődik a téli szünet - ilyenkor Nóri fejlesztései is szünetelnek-, nyugodtabbá, lazábbá válik az élet. Ilyenkor élvezzük, hogy együtt vagyunk, és sehova nem kell rohanni. Az ünnep egyik napját az Orosz, a másikat a Kiszl családdal töltjük a nagyszülőknél. Az, hogy együtt lehetünk, mindennél többet ér. Mivel én december 24-én születtem (valószínűleg innen ered nálam a karácsonyőrület), mi születésnapot is ünnepelünk szenteste. A tortán a tűzijáték kötelező elem, Nóri tátott szájjal nézi."

Későre jár, a lányoknak nemsokára vacsoraidő és fürdés, nekem is mennem kell. Virág és Luca az ajtóig kísérnek, elköszönnek, majd szaladnak mesét nézni. Igazi cserfes kislányok.