Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2016-11-01 / 11. szám
30 NYUGDÍJASAINK Kern Ferenc és felesége, Magdi „Ha nagyon szép hal akad a horgomra, akkor megcsodálom és visszaengedem..."- A mai világban nem megszokott látvány, hogy mosolygós, életvidám emberekkel találkozom. Mi a titkotok, hogyan tudjátok a szürke hétköznapokat mosolygós, szép napokká varázsolni?- Vidám emberek vagyunk, és igyekszünk a mindennapjainkat pozitív hozzáállással megélni. Nyugdíjas éveinket aktívan éljük, nem unatkozunk. Rendszeresen minden kedden és pénteken járunk a piacra, ez olyan „paksi közösségi tér". A hétvégeken rendszeresen összejön a családunk, és közösen értékeljük az elmúlt hét történéseit, illetve tervezzük a következő heti tennivalókat.- Bemutatnátok a családotokat?- Mindketten paksi születésűek vagyunk, 1969-ben házasodtunk össze. Két fiunk van, Feri (45) az erőműben, a KTO-nál, Laci (41) Százhalombattán dolgozik, mindketten Pakson laknak. Feri kislánya, Zsófi (21), Budapesten egyetemista, Bence (17) az ESZI- ben tanul. Laci kislánya, Dóri (18), az ESZI végzős tanulója, Peti (14) most nyolcadikos. Elszállt az idő, felnőttek az unokák, de sokszor hiányzik az a pici kéz, a vidám gyerekzsivaj. A legfiatalabb unokánk, Peti még kisiskolásként megkérdezte tőlünk, hogy befogadnánk-e kosztosnak, természetesen igen volt a válaszunk, és örömünkre minden nap eljön hozzánk.- Hány évig dolgoztatok az erőműben, és mikor mentetek nyugdíjba? Feri: - Az ERBE-nél 1979-től dolgoztam, majd 1985-ben kerültem a PAV-hoz, a Külső Technológiai Osztályra, ahol 15 évet töltöttem, és 2000-ben lettem nyugdíjas. Eleinte visszajártam a régi kollégákhoz, de mostanra szinte mindenhol kicserélődtek az emberek, a fiatalok vették át a stafétabotot. Magdi: - Az ERBE-nél dolgoztam három évet, majd 1985-től a Szociálpolitikai Osztályon helyezkedtem el, és 20 év után, 2005-ben vonultam nyugdíjba. Nagyon szerettem a munkámat és a kollégáimat. Évente összetartásbulit szervezünk a régi szocpolos kollégákkal Kissné Vadai Zsuzsa | Fotó: saját archívum
